Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Géra Eleonóra: Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701–1921
A baj legnagyobb terjesztője: a tömegközlekedés A járvány elleni óvintézkedések közül a lakosság legnagyobb felháborodását talán az a rendszabály váltotta ki, amellyel a tömegközlekedési eszközök túlzsúfoltságát kívánták megszüntetni. A főváros környéki vonatforgalom és a városi közlekedési eszközök utazóközönségének létszáma az élelmiszerek és más szükségleti cikkek beszerzési nehézségei miatt látványosan megnövekedett. Szóba került ugyan a vonatforgalom radikális korlátozása, de ezt a lehetőséget az adott körülmények mellett hamar elvetették, helyette a pályaudvarok alaposabb tisztántartását rendelték el. Ez csaknem lehetetlen feladatnak bizonyult, mivel a legnagyobb tömegek a fővárosi pályaudvarokon verődtek össze, ide futottak be a katonavonatok és a menekülőket szállító szerelvények. A munkaerő-piac funkcióját is betöltő pályaudvarok szinte soha nem ürültek ki, egyesek tartós ottlakásra rendezkedtek be. A tömeg mérséklése érdekében a főváros elrendelte, hogy állandóan tartson nyitva az összes jegypénztár, de a vasúti jegyeladók tömeges megbetegedése miatt a rendelkezést nem lehetet végrehajtani. Átmenetileg bezáratták a pályaudvarok környékén működő elárusítóhelyeket, s hosszabb időre megtiltották a pályaudvarok területén folytatott árusítást. A Monarchia összeomlása után a pályaudvarok zsúfoltsága tovább fokozódott, egyes szakértők szerint a Keleti pályaudvaron három nap alatt közel másfél millió ember fordult meg.41 A sajtó alapján a kortársak számára gyorsan egyértelművé vált, hogy Magyarországon, ahogyan Európa más országaiban is, a vonatközlekedés fontos szerepet játszott a járvány gyors terjedésében. A spanyolnátha a fővároshoz képest néhány hét eltolódással érte el a nagyobb vidéki városokat, jellemzően először a vasúti csomópontokat, majd innen terjedt megállíthatatlanul a kisebb települések felé. 1918 októberének első három hetében a Délmagyarország olvasói még csak hírből, leginkább a sajtó útján értesültek a fővárosi járványról, a naponta ezret meghaladó számú fertőzöttről és a betegség miatt elhunytak számáról, ami átlagosan napi hetven fő körül mozgott. Szegeden összesen négy ismert spanyolnáthás halottról tudtak, amikor elővigyázatosságból elrendelték a közlekedési eszközök fertőtlenítését. Az alföldi városban október utolsó hetében kezdett el emelkedni a fertőzöttek száma, a napi új eseteké gyorsan meghaladta a százat, majd a külterületek felé terjedve a kétszázat is. A távolsági közlekedés korlátozására adott európai reakciók hatására nem merték átmenetileg sem szüneteltetni a vasúti forgalmat, a beteg vasutasok nagy száma miatt mégis rákényszerültek egyes járatok ritkítására. Takarításra, fertőtlenítésre sem volt elegendő személyzet, ami tovább növelte az utazással járó veszélyeket. Az utazást tervezőket legfeljebb a sajtóban keringő, a vasúti fülkékben egész nap utazó fertőzöttek holttesteiről szóló hírek tarthatták távol, hivatalos intézkedéseket a politikai következményektől tartva soha nem vezettek be.42 41Uo. 1918. október 25. 2064.; Uo. 1918. november 8. 2136.; Uo. 1918. december 6. 2253. 42Mokánszki János: Az 1918–1919. évi influenza-(spanyolnátha-)járvány Debrecenben. Új Nézőpont, 2018. 2. sz. 27.; Katus: i. m. 32.; Bezárják a szegedi iskolákat is a spanyolnátha miatt. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 52
