Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Géra Eleonóra: Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701–1921
messze túlmutattak a törvényben megfogalmazott pestis és a kolera elleni védekezés esetén előírtaknál.33 Október közepén a katonaság a Zita Kórházat az influenzabetegek kezelésére engedte át, ahol összesen 2000 beteg elhelyezésére nyílt lehetőség. Az ápoló- és a gyógyszerhiányon túl nehézségekbe ütközött a kórházi betegek élelmiszerellátása is. A katonai szolgálat alól felmentett szakemberekkel kiegészülve sem jutottak el az orvosok minden beteghez. A III. kerületben például 60 000 lakosra mindössze egyetlen hatósági orvos jutott, így még az is szóba került, hogy szigorló medikusokat, sőt a harmadéves orvostanhallgatókat állítsanak be. Az orvosok alacsony létszáma megakadályozta azt, hogy kerületenként egy-egy gépkocsival felszerelt ügyeletet létesítsenek, elsősorban a szegény betegek ellátására.34 Miután egyre több orvos és ápoló hunyt el influenzában, felvetődött, hogy követni kellene a párizsi és a koppenhágai példát, és a betegek körül tevékenykedőket impregnált álarc viselésére kötelezhetnék. A bakteriológiai vizsgálatok nem hoztak használható eredményt, az orvosok egyedül abban bíztak, hogy ha megérkezik a hidegebb időjárás, a járvány terjedése magától is alább hagy. Mivel nem azonosították a kórokozót, ezért nem vált általánossá az influenzabetegek utáni fertőtlenítés, és a karantén idejét sem tudták pontosan meghatározni. Feltételezték, hogy a betegséget a fertőzött érintése is terjesztheti, különösen fertőzőnek vélték a nyilvános telefonkészülékeket. Először azt javasolták, hogy a telefonálók töröljék át használat előtt a telefonkagylót egy odakészített fertőtlenítős ronggyal. A sok bizonytalanság és a szűkös fertőtlenítőkészlet miatt végül minden beszélgetés előtt selyempapírral borították be a telefonkagylót. A selyempapírról a telefonkészülék üzemeltetője gondoskodott.35 A tömegek összeverődésének megakadályozására különféle ötletek merültek fel, így például a nagymisék tartásának felfüggesztése. Az egymást érő temetések – az elhunytak nagy száma és a pénzromlás arra késztette a vállalkozókat, hogy a temetési költségeket hirtelen többszörösére emeljék – gyors és tömegmentes lebonyolítása érdekében a városvezetés néhány főben korlátozta a halottat búcsúztatók számát. Az elhunytakat éjszaka is temették, sőt, a város vezetése kénytelen volt előírni, hogy délelőttönként csak a kórházakban és szegényházakban elhaltakat lehetett nyugalomra helyezni.36 Az október végén lezajlott fővárosi események jelentős mértékben akadályozták a járvány elfojtására irányuló intézkedések végrehajtását és a betegek ellátását. A várost közel egy hétig járó tüntetők a még mozgósítható teljes rendőri állományt 33Fővárosi Közlöny, 1918. november 1. 2093. Az 1898. évi III. tc. 9. paragrafusának értelmében a kolera- és a pestisjárvány költségeit az állam teljes egészében vállalta. Békésy Géza: Hatósági eljá rás hevenyfertőző betegségek s egyéb közveszélyes bántalmak korlátázása körül. Budapest, 1899. 34Fővárosi Közlöny, 1918. október 25. 2067., 2069. 35Fővárosi Közlöny, 1918. november 1. 2096., 2099. 36Uo. 1918. október 25. 2069.; Uo. 1918. november 1. 2097. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 50
