Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Géra Eleonóra: Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701–1921
Járványkezelés és politikai érdek A Fővárosi Közgyűlés 1918. október 18-án, miután hosszú ideig felállva éljenezte Bódy Tivadar polgármester határozati javaslatát Magyarország önállóságának és teljes függetlenségének megőrzéséről, az ország demokratikus átalakításáról, illetve az általános, egyenlő és titkos választójog érvényesüléséről, az „Éljen a független Magyarország!” felkiáltást követően rátért a következő sürgős napirendi pontra: a gyorsan terjedő spanyolnátha leküzdésének aktuális kérdéseire. A járvány megfékezésére bevezetett korábbi intézkedések – amelyek a rendelkezésre álló eszközök hiányában meglehetősen elégtelennek bizonyultak – eddig nem hoztak valódi eredményt, mert „különböző érdekköröknél a hatóságok által kezdeményezett eré lyesebb rendszabályok ellen oly ellenállás mutatkozott, hogy a helyes ötletek kivitelre nem kerültek”. 29 Az orvoshiány leküzdésére a város ismét mintegy száz orvos kato nai szolgálat alóli felmentését szerette volna elérni, illetve a betegek szállítására alkalmas járműveket kért. Javasolta az összes színház, mulató és mozi bezárását két hétre, a kávéházi záróra leszállítását este kilenc órára, a nők és gyermekek kitiltását a kávéházakból.30 A Közegészségügyi Bizottság az 1876. évi XIV. törvénycikk 157. paragrafusa alapján végre járványbizottsággá alakult, miután kiderült, hogy október első két és fél hetében közel tizenkétezer fertőzöttet jelentettek be és közülük hétszázan haltak meg. A járványbizottsággá alakulást megelőző napon 1190 új beteget regisztráltak Budapesten és 67 fő halt meg.31 A tiszti főorvos ezzel szemben a betegek tényleges számát már százezer főre becsülte. Bókay János gyermekorvos saját tapasztalatai alapján pedig százötvenezerre tette a fertőzöttek számát. Nem bizonyult hiábavalónak a hatóságok óvatoskodása, mivel a járvány hivatalos bejelentését követően valóban kisebb pánik tört ki. A lakosság megrohamozta a patikákat és napok alatt felvásárolta a kór kezelésére használatos szereket, elsősorban a lázcsillapítókat, így bizonyos gyógyszerek – sőt, a legolcsóbb láz elleni szer, a jég is ebbe a csoportba tartozott – hiánycikké váltak. A borogatás és a hűtőfürdő sem volt mindig kivitelezhető, mivel rossz állapotuk miatt éjszakára elzárták a vízvezetékeket. Hamarosan a kámfor és a fertőtlenítésre használt lizoform is felkerült a hiánylistára, és mivel háborús szappant sem nagyon lehetett kapni, a hatóságok meleg vizes kézmosást javasoltak. A miniszterelnök a helyzet komolyságára tekintettel felhatalmazta a polgármestert, hogy saját hatáskörében dönthessen a járvány visszaszorításához szükséges intézkedésekről.32 A polgármester kérte a belügyminisztertől a többletkiadások megtérítését az államkincstárból, mivel a járványintézkedések 29Fővárosi Közlöny, 1918. október 18. 2007. 30Uo. 2008. 31Uo. 1918. október 25. 2062., 2071.; A spanyolbetegség. Délmagyarország, 1918. október 19. 5. 32Hozzászólások Buday Kálmán „Az influenza kórboncztana és bacteriológiája” és Bence Gyula „Az influenza klinikája” előadásaihoz. Orvosi Hetilap, 1918. november 9. 626. Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701‒1921 49
