Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - (Nemcsak) a Rajk-per éve. 1949 és a kommunista diktatúra kiépülése (A Rajk-per éve. Közelítések 1949-hez. Szerk. Takács Tibor) Szőts Zoltán Oszkár
lyezés kellett. A piaci tényezőt a papírellátásra hivatkozva is gyengítették. Az 1947-es választások és a békeszerződés életbe lépése után megszűnt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság. Új sajtórendeletet hoztak, ami előírta, hogy a régi lapokat újra engedélyeztetni kell. 1948. május 23-án Rákosi sajtóértekezletet tartott a központi lapok főszerkesztőinek, ahol kifakadt a bulváros módszerek ellen, és a nevelő jellegű újságírás előtérbe helyezését kérte, kimondva, hogy a hatalom bele fog szólni a lapok működésébe. 1949-ben, a pártállam kialakulásával párhuzamosan a sajtóirányítás de facto átkerült a Népművelésügyi Minisztériumtól az MDP Agitációs és Propaganda Osztályához. A szerkesztőségeket közvetlenül kezdték irányítani, heti rendszerességgel értekezleteket tartva vezetőiknek. A lapstruktúrát szovjetizálták, eltűntek a koalíción kívüli sajtótermékek. Helyettük nagy példányszámú, lapgazdákhoz rendelt, alternatíva nélküli réteglapok alakultak ki. A magánterjesztést megszüntették, ezzel a piacot kiiktatták. A vidéki sajtónál a városokra épülő lapok helyett regionálisak születtek. A szerkesztőségekből elbocsátották a megbízhatatlan újságírókat. 1949 tehát az átalakítás folyamatában mérföldkőnek számított. A Gazdaság-politika fejezet első tanulmánya az 1949: az alumínium éve? A Maszobal-sztori címet kapta. Bódy Zsombor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensének írása a fémipart vizsgálja, mégpedig az alumíniumra helyezve a hangsúlyt. A 20. század elején születtek meg azok az eljárások, amelyek során viszonylag olcsón és nagy mennyiségben lehet alumíniumot előállítani. A második világháború felpörgette az iránta való keresletet, a légierő különösen sokat használt belőle. A háború után az angol nyelvű országokban az alumínium képzetköre a modernitással kapcsolódott össze. 1949-et az alumínium évének nevezhetjük Magyar orszá gon. Ekkor alakult meg az Alumínium és Könnyűfém Kutatóintézet, indult az Alu mí -nium című napilap, és jött létre az Alumínium Ipari Központ. A magyarországi bauxitbányászat és alumíniumgyártás előzményei a két világháború közötti időszakra nyúlnak vissza. A második világháború idején felfutott a magyar bauxitkitermelés: 1943-ban háromszor annyit termeltek ki, mint a Szovjetunióban. A bányászat és az alumínium előállítása német irányítással történt, majd érdekeltségeiket a szovjetek vették át. 1946-ban Magyarország és a Szovjetunió megállapodást kötött a bauxitbányát és az alumíniumipari vállalatokat illetően. Vegyes válla la tokká alakultak, szovjet irányítás alá kerültek, de cserébe nem szállították ki berendezéseiket a Szovjetunióba. Az 1948. év XIII. törvénycikke államosította a bauxitbányászati és alumíniumipari vállalatokat, így a szovjetek partnere a magyar állam lett. A magyar fél szerepét szerették volna növelni ezután, de a szovjet fél erre nem volt nyitott. Ez azt jelentette, hogy a Magyar Dolgozók Pártja nem tudott megfelelő kádermunkát végezni ebben az iparágban, a technokratáknak ezért nagyobb lehetőségük nyílt a tisztán műszaki szempontok érvényesítésére. A magyar államnak csak 1954-ben sikerült visszavásárolnia az alumíniumipari vállalatokat tömörítő Maszobal Zrt-t. A fejezet másik, Technológia versus politika, avagy miért nem lett nehézipari góc pont Mohács? című tanulmányát a Magyar Nemzeti Levéltár országos levéltári főigazgatóhelyettese, Germuska Pál jegyzi, aki írásában a Dunai Vasmű helyszíné-Irodalom 253
