Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - (Nemcsak) a Rajk-per éve. 1949 és a kommunista diktatúra kiépülése (A Rajk-per éve. Közelítések 1949-hez. Szerk. Takács Tibor) Szőts Zoltán Oszkár
nek kijelölése körüli vitákat mutatja be. A kutató szerint már 1945 előtt felismerték, hogy Miskolc és környéke nem tudja kielégíteni a hazai kohászati és technológiai igényeket, ezért Győrben kezdtek vasművet építeni. Ennek alapjai egy re pülő -géptámadás során megsemmisültek. Állítólag már 1944-ben bizottság vizsgálta, hogy hol lehetne a Duna mentén Győr helyett vasművet építeni. A helyszínválasztást az indokolta, hogy mivel Magyarország területén nem található nagy mennyiségű vasérc, ezért a legnagyobb vízi szállítási útvonal mentén kell gondolkodni. A tervek 1945 után újra előkerültek. Az ipari beruházás lehetséges helyszínét három településre szűkítették, a legtöbb szakmai érv ezek közül Mohács mellett szólt. 1948-ban részletes tervezetet nyújtottak be Rákosi Mátyásnak. Az első politikai kétségek ekkor merültek föl: aggályosnak tartották, hogy túl közel van a jugoszláv határhoz. Moszkva és Belgrád konfliktusa elmélyült, ezért a tervet elvetették. 1949-ben a dunapentelei beruházás mellett döntöttek, noha az összehangolt gazdasági, városfejlesztési és logisztikai tervek szerint Mohács ideális helyszín lett volna. A hidegháborús politika azonban felülírta a tervezés során felsorakoztatott érveket. A kötet legtöbb tanulmányt felsorakoztató Párt(ok), intézmények című zárófeje zetét Szekér Nóra Egy spanyol–magyar diplomáciai játszma a hidegháborús játék térben. A spanyol köztársasági kormány képviselete Budapesten és a Magyar Királyi Követség Madridban című írása nyitja. Az ÁBTL kutatója a diplomácia világába vezeti át az olvasót. 1946 decemberében az ENSZ határozatot hozott arról, hogy a Franco-féle kormányzattól el kell határolódni. A hidegháborús helyzet kialakulását Franco igyekezett a maga javára fordítani. 1948-ban elzárkózott a kelet-középeurópai államoktól, de engedélyt adott az emigráns kormányok számára, hogy követségeket működtessenek Madridban. A vele szemben meghirdetett bojkott hamarosan meg is szűnt. A magyar követség megnyitását a Francóval jó viszonyt ápoló Habsburg Ottó járta ki. A királyi követség vezetője egy hivatásos diplomata, Marosy Ferenc lett. A követséget az észak-amerikai Szabad Európa alapítvány finanszírozta, Marosy pedig a New York-i székhelyű, Bakách-Bessenyei György irányította Magyar Nemzeti Bizottmányhoz (MNB) kapcsolódott mint követ. A királyi követség sokrétű tevékenységet folytatott. Személyi iratokat állított ki magyar emigránsok számára, és összefogta a spanyolországi magyar emigrációt. Krahulcsán Zsolt (ÁBTL) Kádár János és a Belügyminisztérium Politikai Kol lé -giu ma (1948–1950) című írását a testület bemutatásával kezdi. A kollégium előz ményét Rajk László hozta létre. Célként a szakmai kérdések megvitatását, az MKP irányelveinek biztosítását jelölte meg. A testület rendszeresen ülésezett Kádár mi -nisz tersége alatt, reflektálva az aktuális feladatokra, egyszerűsítve az ügyintézés menetét. Tagjait Kádár jelölte ki, első ülése 1948. november 8-án, az utolsó 1950. június 21-én volt, s a testület a Rajk-perben is komoly szerepet játszott. Ahogy a kutató is rámutat, a „kollégiumi jegyzőkönyvek alapján viszonylag pontos képet kap hatunk a Kádár János vezette Belügyminisztérium legfelső vezetésének 1949-es működéséről, döntéselőkészítő szerepéről. Megállapítható, hogy Kádár a párt aktuális politikai irányelveinek hűséges tolmácsolójaként, határozottan irányította a tes-Irodalom 254
