Levéltári Közlemények, 91. (2020)

Irodalom - A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának magyar vonatkozású dokumentumai (1939–1948) (A Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok olasz nyelvű inventáriumának hungarika anyagai 1939. február 10. – 1948. december 31. Szerk. Somorjai Ádám) Fejérdy András

még zárolva maradtak). Kimaradtak végül az inventáriumból a régi rendszer szerint még faszcikuluszba rendezett, ám jórészt már XII. Piusz pápasága alatt kelt dokumentumok is. A kutatónak tehát a kötet használatakor szem előtt kell tartania, hogy az még a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának 1939–1948 közötti bilaterális sorozatainak anyagát sem tartalmazza hiánytalanul. (Itt jegyezzük meg, hogy a szerző az átvizsgált sorozatok esetében a jelenleg nem konzultálható fóliókat is feltünteti. Ezek jellemzően egy-egy őrzési egység elején elhelyezett néhány oldalas dokumentumok, ám a Magyarország sorozatban találunk nagyobb – akár 70 oldal terjedelmű zárolt irategyütteseket is. Vö. 88., 90., 92., 96. o.) Az inventárium ezen megszorításokkal együtt is kiváló áttekintést ad a levéltár anyagában kutatható jelentősebb témákról. Mielőtt azonban ezek közül néhányat felvillantanánk, szükséges még a bevezető részben szereplő „Rövidítések” fejezet egy félreérthető megfogalmazására felhívnunk az olvasók figyelmét. A kötetben szereplő anyag leírásában a sorozat alatti szintet jelentő, és a kötetben végig teljes formában kiírt Posizione

– miként az a 11.

oldal utolsó bekezdésében is szerepel – helyesen leltári pozíciónak vagy őrzési egységnek fordítható, és semmiképpen sem jelent sorozatot, miként azt ugyanott a harmadik bekezdésben a Pos.

rövidítés feloldásánál tévesen találjuk: „Pos. –

Positio, olaszul Posizione. Általában az egyes sorozatok, azaz országok megnevezése”. (11. o.) Tematikai szempontból a kötetben bemutatott bilaterális sorozatok négy, egymástól elkülöníthető csoportra oszthatók. A Magyarországtól távolabbi országok bilaterális sorozataiban rendszerint az adott országban élő magyarokról, egy-egy akár csak közvetetten magyar vonatkozású iratról (vö. Santo Domingo), esetleg a magyar egyházra vonatkozó információkról találunk néhány forrást. Ezek tehát leginkább a magyar diaszpóra történetével foglalkozó kutatók számára tartalmazhatnak értékes adatokat, illetve a Szentszék kiterjedt információs hálózatának működéséről tanúskodnak. Utóbbi jelentőségét jelzi, hogy az Egyesült Államok is fontosnak tartotta a csatlakozást ezen információs hálózathoz. (Vö. a Taylornak megküldött feljegyzéseket a közép-európai államok második világháború utáni helyzetéről, 15. o.) A Magyarországgal szomszédos államok – elsősorban Csehszlovákia, Jugosz -lávia és Románia – magyar vonatkozású anyaga rendkívül bőséges. Itt értelemszerűen döntően a magyar kisebbségek sorsával, a Trianon után szelt, vagy határon túlra került egyházmegyék kormányzásával, illetve az utódállamok területén található egyházi javak ügyével kapcsolatos dokumentumok találhatók. Az iratanyagból feltárható továbbá az újabb határváltozásokra (müncheni egyezmény, első és második bécsi döntés, a Délvidék visszacsatolása) adott szentszéki válasz. Különösen érdekesnek ígérkezik például az Erdély területén kibontakozó, az egyház életét és papjait is közvetlenül érintő román–magyar konfliktus rendezésének kísérlete, melynek nyomán a magyar hatóságok románbarátsággal vádolták a Szentszéket. (Vö. ehhez még 53. o., 68. o.) A szomszédos államok bilaterális soro-Irodalom

244