Levéltári Közlemények, 91. (2020)

Irodalom - A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának magyar vonatkozású dokumentumai (1939–1948) (A Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok olasz nyelvű inventáriumának hungarika anyagai 1939. február 10. – 1948. december 31. Szerk. Somorjai Ádám) Fejérdy András

zataiból végül az 1945 után a katolikus egyházat – és az egész társadalmat – érintő, fokozatosan romló politikai és vallási helyzetre vonatkozó anyagok érdemelnek említést, amelyek jól összevethetők a Magyarországról szóló hasonló dokumentumokkal. A kötet közel felét értelemszerűen a Magyarország sorozat mintegy 8750 fólió terjedelmű irategyüttesének leírása teszi ki. A magyar (egyház)történet kutatói ebből az anyagból nemcsak az egyházszervezet változásairól vagy éppen az egyes püspökök kinevezésének hátteréről nyerhetnek részletes adatokat, de a második világháború alatt az üldözött zsidóság érdekében tett szentszéki lépésekről vagy éppen az orosz megszállás következményeiről és a kibontakozó diktatúra nyomán tapasztalt deportálásokról és letartóztatásokról is. Az anyagban a belpolitikai és vallási helyzet alakulása mellett szintén jól nyomon követhető a budapesti nunciatúra sorsa, illetve a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételére 1945 után tett ismételt kísérletek szentszéki megítélése. Kiemelendő végül, hogy az inventárium rendkívül jól tükrözi a budapesti apostoli nuncius 1945. áprilisi kiutasítása nyomán megváltozott új helyzetet. Míg a Magyarországot érintő szentszéki döntéshozatal korábban döntő mértékben a nunciustól érkező vagy általa közvetített információkra támaszkodott, ezek hiányában 1945-től felértékelődött az alternatív információforrások szerepe. A kötetben szereplő adatok szerint 1948-ig a magyar prímás – Mindszenty József – mellett elsősorban szerzetesek (pl. Nagy Töhötöm, Borbély István és Jánosi József jezsuiták, Endrédi Vendel ciszterci, Békés Gellért bencés) információira tudtak támaszkodni, de a kommunikációs csatornák fokozatos beszűkülése nyomán mindinkább más nunciatúrák, állami követségek, külföldi egyházi személyek jelentették a fő információforrást. Az inventárium talán legnagyobb újdonsága az Egyházi Állam sorozat hungarika-anyagának ismertetése. A kutató önmagától ugyanis aligha feltételezné, hogy az egykori Egyházi Állam, majd Vatikán Városállam anyagát őrző sorozatban számottevő magyar vonatkozású dokumentumra lel. A kötetben ezzel szemben tizenhat hungarika-anyagot tartalmazó pozíció is szerepel ebből az irategyüttesből. A nunciusnak, illetve a püspököknek adott rendkívüli fakultások a Szentszéknek a második világháború, majd a kibontakozó hidegháború alatti rendkívüli helyzetre tekintettel kialakított lelkipásztori stratégiájába, illetve az adott terület sajátos lelkipásztori szükségleteibe engednek betekintést. Az Egyházi Állam sorozat azonban ezek mellett is számos – máshol is szereplő – kérdéskörről tartalmaz adatokat, mint például az 1939-es béketörekvésekről, az államhatárok által szelt egyházmegyék egyházkormányzati problémáinak kihívásairól, a szovjet megszállók által Kárpátalján elkövetett atrocitásokról, vagy éppen az 1945 utáni menekültügyről. Köszönettel tartozunk Somorjai Ádámnak, hogy – Pásztor Lajos és az olyan római jezsuiták nyomdokain, mint Lukács László vagy Szilas László – több évtizedes római-szentszéki szolgálatát a magyar történetírás segítésére (is) használta. Ennek a munkának gyümölcse ez az inventárium is, amely nemcsak az egyháztörténet kutatóinak nyújt felbecsülhetetlen értékű segítséget, hanem mindazoknak, Irodalom

245