Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának magyar vonatkozású dokumentumai (1939–1948) (A Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok olasz nyelvű inventáriumának hungarika anyagai 1939. február 10. – 1948. december 31. Szerk. Somorjai Ádám) Fejérdy András
külön magyarázat nélkül is érthető. Abszolút méltányolható és racionális döntés ugyanis, hogy a kötet nem vállalkozik a Vatikáni Apostoli Levéltárban, illetve a különböző szentszéki dikasztériumok irat- és levéltáraiban őrzött hatalmas anyag bemutatására. Egy ilyen kísérlet lehetetlenségét kellőképpen jelzi, hogy a vizsgált inventárium maga több mint 15 300 fólió irat leírását tartalmazza. Ugyancsak több érv támasztja alá, hogy miért dönthetett Somorjai Ádám a Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárának fondjai közül a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja dokumentumainak ismertetése mellett. A vizsgált periódusban ugyanis ez az 1814-ben létrehozott kongregáció egyfajta csúcsszervként működött a bíboros államtitkár vezetése alatt: itt futottak össze az egyház életét érintő legfontosabb információk és ügyek az állam és egyház közötti viszonyt érintő kérdésektől kezdve a dogmatikai, erkölcsi és fegyelmi kérdésekig. Ez az irategyüttes tehát egyedülállóan széles keresztmetszetét kínálja az egyház életének és így kitűnően alkalmas arra, hogy a kutatók innen indítsák a korszak (egyház)történetének vizsgálatát. Fokozottan igaz ez térségünkre, és azon belül Magyarországra, ahol az apostoli nunciatúrák működésének második világháborút követő megszakadása miatt nem számolhatunk a nunciatúrák levéltárának anyagával. Somorjai Ádám a Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában végzett hétesztendős levéltárosi működése során kitűnően megismerte a gyűjtemény iratanyagát. Ennek köszönhető, hogy az inventáriumban az 1939–1948 közötti hungarika-anyagok felsorolásakor vizsgálatát nem korlátozza a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja fond Ungheria („Magyar -ország”) sorozatára, hanem tekintettel van valamennyi bilaterális sorozatra. Nem az eredeti olasz inventáriumban szereplő rendben (vö. 10. o.), hanem a magyar név szerinti sorban követik egymást az Amerikai Egyesült Államoktól Törökországig tartó bilaterális sorozatok hungarika-tárgyú iratainak leírásai, míg – némi következetlenséggel – a Magyarország sorozat ismertetése a kötet végén, az olasz megnevezés szerinti U-betűhöz sorolva kap helyet. A válogatás szempontjait taglaló bevezetőből kiderül ugyanakkor, hogy – „mivel ez esetben [...] nem lehet hibátlanul kiválogatni a magyar vonatkozású témákat” (10. o.) – a szerző tudatosan kihagyta a vizsgálatból a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának egyik legérdekesebb, a kongregáció bíborosainak és főbb prelátusainak a fontosabb elvi és gyakorlati döntéseket előkészítő üléseinek anyagát, a Rapporti delle Sessioni sorozatot. Nem pontosítja azonban, hogy milyen módon kerültek be mégis „a minket érdeklő kérdésekben” a Rapporti delle Sessioniból is példányok. Ráadásul ezek esetleges jelenlétét magában az inventári um részben sem jelöli semmi. Somorjai Ádám ugyancsak jelzi, hogy nem vette fel az inventáriumba azokat az XII. Piusz pápasága alatt keletkezett dokumentumokat sem, amelyek az 1939. február 10-ét megelőző – XI. Piusz pápaságát felölelő ún. IV. – periódus faszcikuluszainak részeként kerültek a levéltárba (és ezért a korábbi megnyitást követően Irodalom 243
