Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Kim Bogook: A budapesti Kim Ir Szen iskola
A fentiek a többi országra is érvényesek. Például egy forrás szerint kb. 6000 háborús árva nevelkedett Lengyelországban,37 Csehszlovákiában pedig 1000 gyer mekről van adat.38 Azonban észszerű úgy tekinteni, hogy ezek a létszámok maguk ban foglalják az ösztöndíjasokat is, akik lengyel vagy csehszlovák egyetemen, főiskolán, esetleg technikumban tanultak. A magyar külügyi iratokban is szerepel a lengyel és csehszlovák helyzet. Az 1953. július 7-i phenjani magyar követségi jelentésben az áll, hogy Lengyelország 1000 észak-koreai árvát és 300 ösztöndíjast fogad be;39 nagy valószínűséggel az imént említett 6000 fős létszámban a 300 ösztöndíjas is szerepel, ellenkező esetben túlságosan nagy lenne a létszám. Egy 1956. május 14-i jelentés azzal is foglalkozik, hogy akkoriban 800 észak-koreai háborús árva mellett 350 egyetemista és 241 gyakornok folytatja tanulmányait Csehszlovákiában,40 ez az adat is ugyanazon okból nem egyezik az imént említett 1000 fős létszámmal. Még nem került elő olyan dokumentum, mely a valóságos létszámról szólna. Miután 1951. november 23-án Budapestre érkezett a 200 észak-koreai gyermek, 1953. február 23-án a magyar külügyminisztérium értesítette a phenjani magyar követséget, hogy újra fogadhatnak 200 gyermeket.41 Ez a terv más külügyi jelentés ben is szerepel. 1953. február 25-én Pak Csáng Ok, a KMP központi bizottságának tagja meghívta a KNDK-beli diplomáciai testületek vezetőit, és az ösztöndíjas diákok ügyében kérte a segítségüket. Azt mondta, hogy abban az évben 1300 ösztöndíjasra gondolt, sőt egyes országként tervezett, előirányzott létszámra is hivatkozott. Ugyanakkor a háborús árvákra is utalva, az összegyűlt követek és nagykövetek előtt külön kiemelte, hogy Magyarország az előző évi, 1952-es aszály ellenére abban az évben is befogad 200 árvát. Pak állítása szerint akkor 2500 háborús árva tartózkodott Kínában, és kérte az ottlévőktől, hogy amennyire lehet, róluk is gondoskodjanak.42 A kínai létszám jelentősnek tűnik, mert nagymértékben eltér a 37Lee Haesung: i. m. 103. 38Olša: i. m. 245. 39MNL OL XIX-J-1-j, Észak-Korea, 7. d., 1945–1964, 00333/4, Lengyel nagykövet Koreában. 40MNL OL XIX-J-1-j, Észak-Korea, 10. d., 1945-1964, 002317/8, Koreai ösztöndíjasok fogadása. 41MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 8. d., 1945-1964, 00195/1, Koreai gyermekek. Valamivel korábban, február 7-én a külügyminiszter első helyettese, Berei Andor értesítette a koreai követet a 200 észak-koreai gyerek fogadásáról. XIX-J-14-a, 3. d., 1953, 66, Koreai követ látogatása. 42MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 8. d., 1945–1964, 00195/2, Értekezlet Pak Cson Ok elvtársnál. Pak Csáng Oknak az ebben a jelentésben szereplő állítása, miszerint „Kínában jelenleg 2500 árva gyermekük van”, nem azt jeleni, hogy Kína gondoskodott 2500 koreai árváról. A kontextus értel mében inkább azt jelenti, hogy evakuálták az árvákat Észak-Korea területéről Kínába. Ezt az 1957. október 23-i phenjani magyar nagykövetségi jelentésből is láthatjuk. 1957-ben a KNDK kormánya meghívta azokat a pedagógusokat, akik a baráti országokban gondoskodtak a háborús árvákról, és Kim Ir Szen, illetve Pak Den Aj köszönetét fejezte ki a munkájukért. Viszont a jelentés szerint az ünnepélyes helyszínen orosz és kínai pedagógusok nem jelentek meg, hiszen a Szovjetunióban és Kínában nem voltak észak-koreai háborús árvák. MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 9. d., 1945–1964, 004743/1, Magyar pedagógusdelegáció koreai útja. Ám ellenkező értelmű jelentés is létezik. Amikor a budapesti észak-koreai követ, Han Hyo Szám meglátogatta a kül-Műhely 232
