Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Kim Bogook: A budapesti Kim Ir Szen iskola
Néhány diák nem tért haza addig, amíg le nem diplomázott,34 ezenkívül több olyan diák is volt, aki 1956 előtt befejezte a tanulmányait és visszautazott hazájába,35 így a teljes létszám még mindig nem világos. Mindenképpen fontos, hogy a hazatértek közül arról a 375 diákról, akik 1957. január 7-én érkeztek a KNDK-ba, a fenti magyar külügyi irat így ír: „főleg kisebb árva gyermek”. Ebből arra lehet következtetni, hogy (elvileg) ez a létszám a Magyarországon tanult árvákról szól, de nem biztos, hogy a valóságos számot rögzíti. Három összetevő okozza a nehézséget, amiért nem lehet megbecsülni a kérdéses gyermekek létszámát. Először is az adatok igen nehezen szerezhetők be. Mivel a jelenlegi helyzetben nem lehet hozzáférni a KNDK anyagaihoz, csak magyar források kutathatók, azonban a témával kapcsolatos iratok széles területen vannak szétszórva: nemcsak a külügyminisztérium, hanem a közoktatásügyi minisztérium, a felsőoktatási minisztérium,36 és külön-külön az iskolák dokumentációjában találhatók. Egyetlen kutató számára ez elég hosszú időt és nagy erőfeszítést jelent. A második ok az, hogy az árvák mellett sok ösztöndíjas is volt akkoriban Magyar -országon, és nehéz elkülöníteni a két csoportot a forrásokban. Az 1951-ben érkezett gyermekek közül többen 1956-ban már egyetemre vagy technikumba léptek tovább, így sok iratban őket már csak „diák”-nak nevezték, nem árvának vagy gyermeknek, így egymástól nehéz őket megkülönböztetni. Végül pedig nehézséget jelentenek a különféle elnevezések is. Magyarországon 1951 és 1957 között minden évben fogadtak észak-koreai gyerekeket, illetve fiatal diákokat. Az első évben sok esetben elkülönítve alkalmazták a „gyermek(ek), gyerek(ek), árva(k), háborús árva(k)”, illetve a „diák(ok), ösztöndíjas(ok)” elnevezéseket. De később sok jelentésben homályosan, zavarosan használták a kétféle kifejezést. 34Az imént említett Csö In Huan-dosszié szerint ‒ 25 diákot kivéve ‒ a Magyarországon tartózkodó összes észak-koreai diák elhagyta az országot. Egyébként más külügyi iratban is szerepel ez a 800-as létszám, ami a visszatérésük előtt készült. Egy 1956. március 16-i jelentés azt írja, hogy akkoriban több mint 300 észak-koreai diák tanult magyar egyetemen, technikumban pedig kb. 500 diák van regisztrálva. MNL OL XIX-J-1-j, Észak-Korea, 10. d., 1945–1964, 002317/4, Koreai ösztöndíjasok fogadása. Azonban ez a jelentés nem utal azokra a diákokra, akik a Kim Ir Szen iskolában tanultak, pedig az imént említett irat kb. 800 diákból nagyjából 375 diákot kiskorú gyermeknek jelentett. 35Például az egyik 1957. januári jelentésből („.az egyik régebben Magyarországon tanult koreai tol mácsunkon keresztül véletlenül jutott tudomásunkra...”) azt tudhatjuk meg, hogy a phenjani magyar nagykövetségnek volt legalább egy észak-koreai alkalmazottja, aki már Magyarországon tanult (MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 8. d., 1945–1964, 1/25-3, Magyarországon tanuló koreai diákok megérkezése). Továbbá uo. 025/25/4-11, Vi Chong Szop kérése. Ez utóbbi iratban kimondottan szerepel, hogy az észak-koreai diákok egyik része ment vissza. Két további jelentésben (MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 8. d., 1945–1964, 00512/15, Négy ösztöndíjas utazási költsége, illetve MNL OL XIX-J-1-j, Észak-Korea, 10. d., 1945–1964, 02317/5, Koreai diákok szakváltoztatása) is 4 és 12 diák visszautazásáról van szó. 361955-ben e két minisztérium egyesült oktatásügyi minisztérium néven. A budapesti Kim Ir Szen iskola 231
