Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Fülöp Mihály: „Erdély, vagy annak nagyobb része”. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar-román határról (1940-1945)
magától Sztálintól kapta a megerősítést az 1945. szeptemberi moszkvai látogatás során, hogy a Szovjetunió a háború előtti állapotnak megfelelően állítja helyre a magyar‒román határt. A megfogalmazás ebben a formában Litvinov békeelőkészítő feljegyzésébe került be, hogy a „trianoni szerződés említésének és az ezáltal történő elismerésének még a látszatát” is elkerüljék. Ez a Külügyminiszterek Tanácsa elé kerülő szovjet javaslatban az „1937. december 31-én fennállott magyar‒román határra” módosult. 70 A szovjet kormány elkötelezte magát Észak-Erdély átadására, de nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt – hacsak nem óhajtott Romániával különbékét kötni, amit pedig nem vett komolyan fontolóra –, hogy a diplomáciai elismeréshez, a békekötéshez angol‒amerikai hozzájárulásra lesz szükség. A szovjet küldöttség a Külügyminiszterek Tanácsának első, londoni ülésszakán, 1945. szeptember 12-én terjesztette elő román békeszerződés-tervezetét, amelyben „Erdély egésze” Romániának történő átadását azzal indokolta, hogy az állam a Németország elleni háborúban támogatta a szövetségesek ügyét.71 Nagy-Britannia küldöttsége választervezetében viszont megállapította, hogy ezt a kérdést nem lehet kizárólag Románia háborús teljesítménye alapján eldönteni. Úgy vélték, nagyon fontos egy olyan román‒magyar határ megállapítása, amely „önmagában véve igazságos”. Bármilyen végső kötelezettség vállalása előtt azt kívánták, hogy a kérdést egy szakértő albizottságban vizsgálják meg. Amerikai részről határmódosító javaslatot terjesztettek elő, amit egy igen részletes román katonai térképre rajzoltak be azzal, hogy Erdély – egészben vagy részben – Romániához való tartozása a két állam idevonatkozó követeléseinek megvizsgálása után határozható meg. A 3000 négyzetmérföldnyi (kb. 7000 km2) határmenti területet magában foglaló javaslat Sabin Manuilă Turnu Severin-i tárgyalásokra készített 1940. augusztusi indítványán alapult.72 A francia küldöttség belső feljegyzésében a szovjet tervezetre 70Vida István: A Szovjetunió és a magyar béke előkészítése. Külpolitika , 1997. 3. sz. 75‒100., 82. 71Evgenyij Alekszandrovics Korovin nemzetközi jogász (1892‒1964) a Molotovnak írt feljegyzésé ben Millerrand 1920-as, a magyar békedelegációnak küldött levelére, Woodrow Wilson 1918. november 7-i, a románokhoz intézett üzenetére, továbbá Erdély lakosságának román többségére, Hugh Seton-Watson és Pavel Pavel Translyvania and the Danubian Peace c. füzetére, Lord Halifax 1940. szeptember 5-i, a második bécsi döntést a tengelyhatalmak diktátumának minősítő – már idézett – felsőházi beszédére, valamint Jászi Oszkár Kossuth and the Treaty of Trianon című, a Foreign Affairs 1933. évi 12. számában megjelent írására hivatkozik a trianoni határ visz szaállításának igazolására. Korovin szerint Jászi bebizonyította: Kossuth elismerte azt, hogy Erdély román lakosságú, erről a szerző térképet is közölt. A Korovin által „Kossuth-vonalnak” nevezett határ szinte teljesen egybeesett a trianoni román‒magyar határral. Lásd Korovin 1945. szeptember 12. előtt írt feljegyzése Erdély Romániához csatolásának indokairól. In: Трансильванский вопрос ... 319‒320. Jászi Oszkár említett cikkéről lásd Pók Attila: A haladás hitele. Budapest, 2010, 83‒88. 72National Archives and Record Administration II. College Park, Maryland, RG 43 Records of International conferences, commissions, and Expositions. World War II Conferences Council of Foreign Ministers First Session London. Philip E. Mosely, Chief, Division of Territorial Studies 1945. szeptember 16-i feljegyzése a román‒magyar határvitáról James Clement Dunn amerikai külügyminiszter-helyettesnek. Lásd még L. Balogh: A magyar‒román ... 229‒237. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar‒román határról (1940‒1945) 221
