Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Fülöp Mihály: „Erdély, vagy annak nagyobb része”. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar-román határról (1940-1945)
azt üzente Sztálinnak, hogy a Szovjetuniónak kellene átvennie a vezető szerepet a Balkánon.13 A váratlan román kapituláció kizárta annak lehetőségét, hogy Nagy-Románia szomszédai együttes fegyveres fellépéssel szerezzenek érvényt igényeiknek. Teleki Pál miniszterelnök nem akart a Szovjetunióval katonai együttműködést Románia ellen, de politikait sem. Molotov szovjet külügyi népbiztos a Besszarábia megszállása előtti napokban semmilyen biztatást nem adott a magyar és a bolgár területi igények támogatására, Magyarországgal szemben is csak addig volt hajlandó elmenni, hogy kijelentette: a „Kárpátaljai Oroszország kérdését” nem tekinti „aktuálisnak”.14 Teleki nem kívánta elszalasztani a szovjet precedens támasztotta alkalmat, ezért a kormány mozgósított, hogy érveinek katonai nyomatékot adjon. Kristóffy Moszkvában június 29-én Dekanozov külügyi népbiztoshelyettesnél az iránt érdeklődött, hogyan viszonyulna kormánya ahhoz, ha Magyarország is ahhoz hasonló területi követelésekkel lépne fel Románia ellen, mint amelyeket a Szovjetunió már megoldott. Kristóffy közölte, hogy magyar részről a kérdést békés úton, konferencián kívánják elintézni.15 A Kristóffy-táviratok összevetése a szovjet diplomáciai okmánygyűjteményekben fellelhető orosz nyelvű feljegyzésekkel fontos szövegezési különbségeket mutat. A magyar kormány kérdésére Molotov július 4-én adta meg a választ, arra hivatkozva, hogy az olasz nagykövetnek korábban tett kijelentéseit ismétli meg:16 „a Szovjetuniónak Magyarországgal szemben semmi követelése nincs, vele jó viszony kiépítésére törekszik, és hogy a magyar területi követeléseket megalapozottaknak tartja [...]. A magyar kormány számíthat arra, hogy a szovjet kormány a magyar 13Majszkij londoni szovjet nagykövet 1940. július 3-i, Stafford Cripps moszkvai angol nagykövet 1940. július 4-i távirata. In: Восточная Европа ... 87‒93. 14„ Советский Союз не ставил перед Венгрией вопроса о Прикарпатской Руси , не считая его актуальным. ” DVP vol. XXIII. 225. sz. dokumentum, 372. Molotov Schulenburg német nagy követnek 1940. június 25-én tett kijelentését idézi Peter Pastor: Hungarian and Soviet efforts to possess Ruthenia, 1938‒1945. The Historian , 2019. issue 3. 398‒425., 411. 15Трансильванский вопрос : Венгеро-румынский территориальный спор и СССР. 1940‒1946 . Szerkesztette, a bevezető tanulmányt írta: T. M. Iszlamov – T. A. Pokivajlova. Moszkva, 2000, 44‒45. Lásd még L. Balogh Béni: A magyar‒román kapcsolatok 1939‒1940-ben és a második bécsi döntés. Csíkszereda, 2002; Kolontári Attila: Magyar‒szovjet diplomáciai, politikai kapcsolatok 1920‒1941. Budapest, 2009, a „ Nekünk Erdélyt, nektek Besszarábiát!” c. fejezet. 16Molotov megpróbálta a moszkvai magyar követet félrevezetni, ugyanis Augusto Rosso nagykövet 1940. június 20-án tolmácsolta Mussolini üzenetét a szovjet kormánynak a balkáni és Duna-völgyi „közös érdekek megvitatásáról”, de Kristóffy szerint Molotov ebben a beszélgetésben a magyar területi követelésekre megjegyzést nem tett. Kristóffy megállapításának helyességét igazolja a Molotov‒Rosso-beszélgetésről készült szovjet feljegyzés is, amiben sem a magyar, sem a bolgár területi igényről nem esik szó. Lásd DVP vol. XXIII. 210. sz. dokumentum, 353‒356. Lásd még DIMK V. kötet, 200. Kristóffy 1940. június 21-i 78. sz. számjeltávirata és június 22-i 101/pol. főn-1940. sz. jelentése. Műhely 210
