Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
pontjából felbecsülhetetlen értékű s mai helyzetében a kutatás számára megnyitni teljességgel lehetetlen.”29 „A külföldi próbálkozások és tanácskozások eredményeképpen nyugodtan megállapíthatjuk: nálunk sem lehet szó holmi jogi kényszerről a levéltárbirtokos családokkal szemben, viszont levéltártulajdonos nemes családaink nem bírnának el oly anyagi megterhelést, amelyet egy országos vagy kerületi »családi levéltár« fenntartása jelentene. Nálunk tehát csak az a megoldás lehetséges, [...] a családokat igyekez nünk kell rábeszélni, hogy levéltáraikat valamely közlevéltárnak adják át megőrzésre.”30 „[...] az 1870-es évek jelentettek lényeges változást a családi levéltárak történeté ben. A feudális jogrendszerben a családok számára fontos iratok ekkorra jogi értéküket vesztették, a történetírás számára ugyanakkor felértékelődtek, és ez a szemléletváltás egyre szélesebb körben terjedt. Mind a Magyar Történelmi Társulat, majd a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság jelentős felvilágosító munkát végzett annak érdekében, hogy ezeket az anyagokat minél nagyobb mennyiségben összegyűjtsék és megőrizve a történetírás számára hozzáférhetővé tegyék. Az őrzés helyéül a Magyar Nemzeti Múzeum Kézirattárát jelölték ki.”31 Jogbiztosító érdek a polgári kor beköszönte után nem fűződött hozzájuk, fenntartásuk, kutathatóságuk biztosítása anyagi és humán forrásokat igényelt, ezért a nem hitbizományi családi levéltárak esetében általános gyakorlat volt a levéltár közgyűjteményi őrzésbe adása a 19. század második felétől. Nagyon sok család levelesládája maradt azonban vidéki kúriákban. Ezek sorsa 1945-ben jórészt a pusztulás volt, annak ellenére, hogy a „nemzet szempontjából fontos magángyűjtemények” ideiglenes hatósági őrizetbe vételéről a 4450/1945. M. E. sz. rendelet már 1945 júliusában intézkedett, természetesen a magántulajdon tiszteletben tartása jegyében.32 A vallás- és közoktatásügyi miniszter a fenti rendeletben nyert fel hatalmazása alapján 1945. szeptember 1-jén a 42139/1945. V. sz. rendeletével életre hívta a nemzeti szempontból jelentős és veszélyeztetett magángyűjtemények biztonságáról gondoskodó Országos Gyűjteményügyi Bizottságot. Később, 1946. július 11-én a 73828/1946. sz. rendeletével felállította a Veszélyeztetett 29Uo. 46. 30Uo. 45–46. 31Nyulásziné: A családi levéltárak mint a családtörténeti kutatás forrásai a Magyar Országos Levéltárban ... 91. 32Minderre lásd az ún. Fügedi-jelentést: A Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztosának összefoglaló jelentése a Biztosság munkájáról. Jelentés a magángyűjtemények helyzetéről. Közli: Keresztes Csaba: Műkincsek ebek harmincadján. ArchívNet , 2015. 1. sz. A Fügedijelentés 1950-ben nem foglalkozott a végső jogcímmel, nem említi a hitbizományok megszüntetéséről szóló törvényt sem, viszont itt szerepel először a levéltárak értéke. A jelentés szerint a műkincsek és a könyvtárak kisebb része volt értékes (néhány, ma úgy mondanánk ún. highlight darab kivételével), a levéltáraknak viszont együttes történeti és anyagi értéke van. Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után 175
