Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
Magángyűjtemények Ügyeinek Miniszteri Biztosságát, amit 1947 januárjától 1950 februárjáig dr. Fügedi Erik vezetett miniszteri biztosként. 1945 után a családi levéltárak megmentése erre a hivatalra tartozott. Tevékenysége egyértelműen mentés volt, más jogcímet hiába keresünk a forrásokban. A gazdátlanná vált levéltárak állami kezelésbe kerültek. 1945 után azokat a vagyontárgyakat minősítették elhagyott javaknak, amelyek a háborús viszonyok következtében ismeretlen tulajdonosuk birtokából kikerültek; továbbá azokat, amelyeknek tulajdonosai 1939. szeptember 2. és 1945. április 4-e között az ország területéről Németországba vagy a német hadsereg által megszállott más országok területeire távoztak; továbbá azokat, amelyeknek tulajdonosai „fasisztabarát” felfogásukból kifolyólag hagyták el az országot, s az ország területére 1945. október 31-ig nem tértek vissza. A kényszerrel elhurcoltak, a munkaszolgálatosok, deportáltak stb. vagyona nem tartozott az elhagyott javak fogalma alá. Az elhagyott javak az állam tulajdonába mentek át.33 „Az Országos Gyűjteményügyi Bizottság később megyénként bizottságokat szervezett a könyvtári, levéltári és múzeumi anyagok megmentésére, de megszervezés után a bizottságok nem nagy tevékenységet fejtettek ki. E sikertelenségek késztethették a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot arra, hogy létrehívja a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztosságát, amely azután operatívan fogott a könyvtári, levéltári és múzeumi anyag mentéséhez. Működése eredményeképpen több családi levéltár került be az Országos Levéltárba. A Miniszteri Biztosság kétségtelen eredményei mellett fogyatékosságait késői létrejöttén kívül abban kell keresnünk, hogy csekély létszámával közvetlenül kellett megbirkóznia az egész ország területén lévő magángyűjteményi (muzeális, könyvtári, levéltári) anyaggal.”34 „A feudális korszakból származó nagyobb családi (földesúri) levéltárak, amelyek túlélték a háború viszontagságait és a háború után következő évek gondozatlanságát, ma már mind az Országos Levéltár vagy valamelyik másik állami levéltár kezelésében vannak. [jegyzetben: A vépi Erdődy-levéltárat tulajdonosa a szombathelyi káptalan levéltárában helyezte el.] ‒ Ezeknek a levéltáraknak egy része levéltárvédelmi akciók eredményeképpen került állami kezelésbe, másokat maguk a levéltárfenntartó tulajdonosok helyeztek letétbe, a hitbizományi levéltárak az 1949. évi VII. törvény alapján kerültek állami tulajdonba, 1953 áprilisában pedig a Felsőoktatási Minisztérium a Károlyi család levéltárát az Országos Levéltár kezelésébe utalta.”35 „Az 1950. évi levéltári törvényerejű rendelet a megyék és a törvényhatósági jogú városok levéltárait államosította és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Levéltárak Országos Központja alá rendelte. Ez a törvényerejű rendelet (tvr.) egyszersmind elrendelte e levéltárak kerületi levéltárakba történő 33Horváth Viktor: Könyvek és könyvtárak államosítása Magyarországon (1949–1960). Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1974–1975, 239. 34Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után. Levéltári Közlemények, 1954. (25. évf.) 30. 35Uo. 45. Műhely 176
