Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
a törvénynek ezt a rendelkezését a beszállításra megállapított egy évi határidő alatt nem hajtották végre, e rendelkezés végrehajtását a regnicoláris levéltár az idők folyamán állandóan szorgalmazta, sőt magánfelek iratait letétképen is elfogadta, amire különben a levéltárat felállító 1723. évi XLV. tc. 3. szakasza kifejezetten fel is hatalmazta. Éppen ezért az Országos Levéltár, mint a regnicoláris levéltár jogutódja törvényes rendelkezésen alapuló feladatának tekintette mindig a családi levéltáraknak letétként való elfogadását és ennek folytán a m. nemz. múzeumi levéltár ezirányú működésének átvállalásával nem új feladatot teljesít, hanem régi, törvényszabta funkcióját most már szélesebb körben tölti be legalább is addig, míg újabb törvényhozási vagy kormányintézkedések e levéltárak fennmaradását, illetve megőrzését megfelelően nem biztosítják.”26 „Addig is azonban, míg a magyar levéltárügy, jelesül a nem állami levéltárak védelme és felügyelete törvényes úton országos rendezést nem nyer, a vármegyei levéltárak bizonyulnának különösen alkalmasnak arra, hogy a nem állami levéltárainkban rejlő nemzeti értékeink megmentését önkéntesen megszervezzék [...] Amennyiben a helyszíni szemle során rendezett és megfelelően elhelyezett községi, városi, társulati vagy családi levéltárat találtunk, nem látszik szükségesnek, hogy ezeknek a vármegyei levéltárakba való beszállítását szorgalmazzuk, hacsak a nevezett levéltárak tulajdonosai, fenntartói, kezelői maguk nem óhajtanák azoknak beszállítását.”27 „A magánlevéltárak védelmének kérdése nem elszigetelt magyar kérdés, hiszen mindenfelé egyrészt állami levéltárakban iparkodnak egybegyűjteni a magánlevéltárakat, másrészt komolyan foglalkoznak az állam őrizetébe nem került magánlevéltárak védelmének s a kutatás számára való megnyitásának kérdésével. Magyarországon a magánlevéltárak sorában különös érdekek fűződnek a családi levéltárakhoz [...] A családi levéltár semmiképp sem lehet egy-egy család magántit ka, elzárt kincse, hiszen benne rejlik múltunk jelentős része, a magyar nemesség és jobbágyság, vagyis az egész magyar nemzet évezredes életének sok-sok mozzanata.”28 „Az előző nemzedék lassankint elhagyta kastélyait és városi lakásokba költözött, levelesládáit pincébe-padlásra helyezve, a következő nemzedék pedig már egyáltalán nem rendelkezett olyan lakással, ahol az ősi levelesládát elhelyezze, hiszen a padláson való elhelyezés a légiveszély miatt lehetetlenné vált. A levéltárakat így lassankint az enyészet fenyegeti. [...] Így majdnem egyetlen lehetőség: a családi levéltáraknak az Országos Levéltárban történő elhelyezése. [...] A családi levéltáraknak közlevél tárba történő elhelyezését csak akkor kell erőltetni, ha a családi levéltárat másként a megsemmisülés veszedelme fenyegeti, vagy ha iratanyaga a köztörténetírás szem-26Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme. Levéltári Közlemények , 1936. (14. évf.) 109–110. 27Uo. 131–132. 28Bakács István János: A családi levéltárak védelme. Levéltári Közlemények , 1942–1945. (20–23. évf.) 42. Műhely 174
