Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
A „tisztuló idő” alatt A veszteglőhelyen a mindennapi élet szigorú rend szerint folyt: a tisztítószolgáknak reggelente ellenőrizniük kellett a vesztegzárterületet, valamint azt, hogy sértetlenek-e a raktárrészen tárolt áruk. Jelentést kellett tenniük a borbélyorvosnak, egészségesek-e az elzárt személyek, esetleg felfedezték-e valamelyikükön a fertőzés tüneteit. Létszámellenőrzést is tartottak, hogy nem szökött-e meg valaki. A chyrurgus ezután a vesztegzárépület igazgatójának tartozott jelentéstétellel.38 A kezdetleges orvosi ismeretek és lehetőségek miatt jól látszik, hogy az alkalmazottaknak a kikérdezésen, a megfigyelésen és a várakozáson kívül más módszer nem állt rendelkezésükre, nem tudták még vizsgálatokkal kimutatni a járványt. Az erdélyi Törcsvári-hágónál elhelyezett veszteglőházban is csupán elkülönítették a betegeket, valamint ruházatukat, takaróikat megsemmisítették, vagyis elégették.39 A tisztuló idő kezdetén az elzártak alsó ruházatát kimosták, míg felső ruházatukat a szabad levegőn szellőztették.40 Hamar felismerték, hogy nem csupán az országba belépni szándékozó személyek, hanem a velük érkező élőállat, továbbá a rakományok és áruk is terjeszthetik a ragályt, ezért ezeket is fertőtleníteni kellett. Az árukat nem-járványhordozóként és járványhordozóként, vagyis méregfogó („az ragadó mérget magához szívó”) anyagokra csoportosították.41 Az élelmiszerek esetében a friss és szárított halat, a teknőst, az éticsigákat elegendő volt például folyóvízzel lemosni. A tengeri szivacsot, hagymát és fokhagymát ellenben 42 napig kellett a szabad levegőn tárolni és szellőztetni. A vásárra hajtott „rövidgyapjú”, rövidszőrű élőállatot (lovat, marhát, sertést) felduzzasztott, tiszta, folyóvízben sodrás ellenében kellett megmosni, ezért igyekeztek a vesztegzárállomásokat patak közelében felépíteni, amennyiben erre mód volt. Ha az állatok mosdatásakor a vízbe kövek, kavicsok jutottak, vagy a víz sárossá vált, akkor a kereskedőnek magának kellett a patakmedret kitisztítania.42 A gyapjas állatokra (juhra, kecskére) azonban ugyan úgy vonatkozott az előírt vesztegzár, mivel úgy tartották, hogy ezek bőrét és szőrét nem lehet vízzel kellően lemosni.43 A határon átkelő vadállatok esetében külön szabályozást javasoltak: a szarvast, őzet, vaddisznót, vadnyulat, vadmadarakat elég volt csak egy nedves ronggyal áttörölni, a befogó madzagot és kötelet azonban el 38MNL OL A 110 Északi kordon. I melléklet Orczy Lőrinc jelentéséhez, 1770. január 25. Observations-Puncta. 1. pont. Vö. Balázs: Mária Terézia ... 283. 39ÖStA HHStA HausA Hofreisen 7-1. Journal der Reise Kaiser Joseph II. durch Ungarn, das Banat, Siebenbürgen und das Gebiet von Marmaross. fol. 118v. Brassó, 1773. június 6. 40Balázs: Mária Terézia ... 362. 41Uo. 291–292., 298., 306–324. Az idézett kifejezés III. Károly rendeletéből származik: MNL OL, Károlyi család nemzetségi levéltára, Károlyi család, Acta publica (a továbbiakban: P 396), 6. Acta sanitatis, 1. 1740. No. 292. 42MNL OL A 110 Északi kordon. I melléklet Orczy Lőrinc jelentéséhez, 1770. január 25. Observations-Puncta. 4. pont, 6. pont. 43Balázs: Mária Terézia ... 351. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 16
