Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
kellett égetni, mivel úgy gondolták, hogy ezeken az anyagokon tovább megtapadnak a kórokozók. Ezeket az állatokat nem zárták karanténba, 48 órányi várakozás után már elengedték őket.44 Az árukat általában szabad területre tették ki vagy akasztották fel szellőzni. A vesztegzárállomás szolgái naponta átforgatták vagy megkeverték, hogy minden oldalról átjárja a levegő. A gabonafélék, rizs, a fa-, réz- és fémtárgyak nem számítottak fertőzést hordozónak. Ezeket csak szellőztették vagy ecettel kevert tiszta vízzel lemosták, ezután már továbbszállíthatók voltak. A fertőzést hordozó áruk közé tartozott minden, ami posztóból, gyapjúból, lenből vagy kenderből készült, de hasonlóképpen fertőzésveszélyes volt a toll, a pokróc. Ezeket vagy elégették, vagy ha vásárra szánták, akkor mindössze fogókkal kivették a csomagolásból és nap mint nap átmozgatták, igen óvatosan helyezve át őket, mert az alkalmazottaknak ügyelniük kellett az áru épségére. Pestises időben viszont már az elővigyázatosság volt a fő cél, akár azon az áron is, hogy károsodás éri a portékát. Ilyenkor alkalmazták a füstölést és az ecettel való kezelést is – mindkét módszert célravezető fertőtlenítési eljárásnak tartották.45 A naponkénti átforgatásért, tisztításért a kereske dőknek az áru mennyisége arányában fizetniük kellett, amelynek összegét az 1770. évi egészségügyi szabályrendelet részletesen megállapította.46 A levelezés és a levelek kézbesítése pestis idején szigorúan tiltott volt. Szükség esetén, főként a jelentéstétel miatt azonban kivételt tettek. A fertőzött területekről érkezett küldeményekkel ilyenkor különösen elővigyázatosan jártak el, a személyes érintkezést mindenképpen igyekeztek meggátolni. Ezért a legtávolabbi határőri posztnál olyan karókat helyeztek el, amelyeknek a hegyét bevágták. Ebbe a nyílásba kellett a levélhordónak beletennie a levelet, amelyet a karó segítségével el tudtak vinni a karanténállomás tisztító, füstölő részébe a fertőtlenítésre.47 A vékonyabb leveleket nem bontották fel, hanem kétszer is megfüstölték: először egy fogóval egy külön edénybe helyezték, vagy a füstbe tartották legalább öt percig. Ezt követően vagy egy erre szolgáló külön eszközzel, vagy egy egyszerű árral „ált juggaltatván” ismét átfüstölték. A vastagabb levelek esetében feltételezték, hogy a füst nem járja át őket kellően. Azokat tehát felbontották (a pecsétet épségben hagyták), a tartalmukat egy segédeszközzel (ollóval vagy fogóval) kiemelték, és így mindent külön megfüstöltek, vagyis fertőtlenítettek – járványgyanús időben ecetes gőz fölé, szitára helyezték, és burával letakarva átgőzölték.48 A levelekből kiemelték a fémtárgyakat vagy pénzérméket, ezeket meleg ecetes vízben elmosták, többször átkavarva a 44MNL OL A 110 Északi kordon. I melléklet Orczy Lőrinc jelentéséhez, 1770. január 25. Observations-Puncta. 7. pont. 45Balázs: Mária Terézia ... 289–293. 46Uo. 365–367. 47MNL OL A 110 Északi kordon. I melléklet Orczy Lőrinc jelentéséhez, 1770. január 25. Observations-Puncta. 2. pont. 48Balázs: Mária Terézia ... 290. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században 17
