Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása
Az e szabályozás alapján készített boncolási jegyzőkönyv elvileg tehát az egészségügyi adatok összegzését tartalmazza. A fenti nagyszámú dokumentumtípust személyi iratgyűjtőben (betegkarton) tartja az iratképző, a kórlap vagy kórtörténet megnevezés lényegében ezt az irategy séget jelenti a gyakorlatban. Magának az iratgyűjtőnek is tartalmi jelentősége lehet: több esetben ezen rögzítették a részletes anamnézis adatokat.39 Az egyes kórlapok terjedelme érthetően eltérő lehet, függően a gyógykezelés fajtájától és hosszától. Egy beteg vagy ellátott különböző eseteinek kórlapjait egyesíthetik is a nyilvántartásban. Az egészségügyi dokumentáció tárolása különböző rendezőelvek szerint történik: például az iratok keletkezése vagy a beteg elbocsátása, létezik azonban név vagy születési év szerinti, esetleg valamilyen azonosítószámmal (jellemzően a betegkartonéval) képzett rendszerezési mód is. A leendő iratértékelés és mintavétel vagy a digitalizálás szempontjából igen fontos lenne ezek pontos rögzítése. Meg kell említenem, hogy nemcsak személyi karton (dosszié) rendszerű kórházi dokumentáció keletkezett. A betegkartonnal párhuzamosan változatos céllal számos naplójellegű regisztrációs dokumentumfajta képződött a betegfelvételi könyvtől a betegtörzskönyvön, a műtéti naplón át a különböző szűrő- és alkalmassági vizsgálatok naplójáig. Ezek az iratfajták azonban sokkal inkább a gyógyintézmény beteg -ellátó működését jellemzik, mint az egyes beteg kezelésének adatait összesítő kórlapok, kórtörténetek. Azaz legalább annyira tekinthetők működési iratnak, mint egészségügyi dokumentációnak. Az egészségügyi dokumentáció irattári helyzete 2008-ban az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa kezdeményezésére átfogó országos felmérés készült az iratképzők őrizetében található egészségügyi dokumentációról.40 Ennek során 13 megyéből és a fővárosból 97 értékelhető kérdőívet küldtek vissza a megkeresett egészségügyi szolgáltatók, amelyek a háziorvosi rendelő kivételével működési formájukat tekintve a legszélesebb intézményi körből kerültek ki, köztük volt 63 kórház is.41 Nem érkeztek adatok a Baranya, Békés, Csongrád, Fejér, Heves és Komárom-Esztergom megyei betegellátó intézményektől, továbbá nem küldtek adatot az országos szakkórházak sem. A szerzők becslése szerint a felmérés révén a betegellátási intézményekben tárolt kórlapoknak mintegy 2/5-éről szereztek információt, ez összességében 105 iratfolyókilométernyi kórlapot jelentett akkor. Ebből 103,6 iratfolyókilométer volt kórházaké. A teljes mennyiségből 1978 utáni 71,4 kilométer, 1957 előtti 2,4 kilométer egészségügyi dokumentáció, amely között második világháború előtti, sőt 19. századi is volt. A szerzők álláspontja szerint az 50 évnél régebbi, akkor 2,5 39Fehér – Horváth: i. m. 36. 40Uo. 38–43., 47–51. 41Uo. 40. Részletes adataikat lásd a 47–51. oldalon lévő táblázatban. Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása 139
