Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása
egészségügyi dokumentáció terén, másrészt a SOMKL illetéktelenné nyilvánításával azt sugallja, hogy a levéltári fogalmak szerinti maradandó értékű egészségügyi dokumentációt a keletkeztető szervnél „határidő nélkül” kellene megőrizni. Ez utóbbi lehetőség nem új gondolat, az egészségügyi dokumentáció ágazaton belül tartása már korábban megfogalmazódhatott, amire az orvosi titoktartási kötelezettség jelenthette a legfőbb érvet.21 A kórházi levéltár létező és működő gyakorlat, mint fentebb láthattuk, a francia levéltári rendszerben például hosszú múltra tekint viszsza. Mindenesetre nem ez az egyetlen megoldás. Az egységes adatvédelmi követelmények kialakítása és betartása jelentheti ennek a dilemmának a megoldását.22 Az alig egy héttel később szerkesztett Tájékoztató az egészségügyi intézményekben keletkező iratok két fajtáját, a működési és az egészségügyi dokumentációt különbözteti meg. A működési iratokra a lex generalis -nak tekintett Ltv. vonatko zik. Az egészségügyi dokumentáció – jóllehet közfeladatot ellátó szerv működése során keletkezett – mégsem tekinthető köziratnak, kezelését és védelmét lex speci alis-ként az Eüaktv szabályozza. Minden jel szerint a Tájékoztató az Útmutató kiegészítésére szolgált, és a közlevéltárak egészségügyi dokumentáció tekintetében – és csak abban – fennálló illetéktelenségének egyfajta elvi formalizmussal történő indoklását tartalmazta.23 Hiszen nem indokolja meg, hogy a közlevéltári szabályo zás miért nem alkalmas az egészségügyi dokumentáció maradandó értékű részének kiválasztására az irattári terven alapuló selejtezési gyakorlat keretében. Az OBDK színrelépése és markáns, mondhatni levéltárellenes álláspontja meglehetős zavart keltett nemcsak a levéltárak, hanem a kórházak között is. Nemcsak a fenti dokumentumok nem túl koherens érvelése feltűnő, hanem az addig ki nem mondott jogszabályi tisztázatlanságok és ellentmondások meglehetősen radikális interpretációja is.24 Ennek a zavarnak a tisztázására szakmai konzultációra került sor az MNL Módszertani, Továbbképzési, Iratkezelés-felügyeleti Koordinációs Osztályának 21Kántor: i. m. 11. 22„Mint ezekből a példákból is kiderül, a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy egészségügyi ágaza ton belül és azon kívül is őriznek egészségügyi dokumentációt. A megfelelő fokozott védelmi szintet mindkét esetben előírják.” Kántor: i. m. 51. A nemzetközi gyakorlat részletes elemzése jelentősen előrelendítheti az egészségügyi dokumentáció archiválási irányainak kidolgozását. 23Ennél tovább megy az indoklásban a Jogtár nevű elektronikus jogszabályi portálnak az Eüaktv 29. §-ához fűzött magyarázata: „Elvi éllel kell felhívni a figyelmet arra, hogy az Eüak. az Ltv.-hez képest a specialitás viszonylatában áll. Az Ltv. hatálya főszabályként csak a köziratokra terjed ki [...] , a magántitok egyik fajtáját (egészségügyi adat) is magában foglaló, magániratnak is minősülő egészségügyi dokumentációra nem. Utóbbi szabályos vezetésének ellenőrzésére a közlevéltár nem jogosult hatóság; és az ennek vezetésére vonatkozó iratkezelési szabályzatot sem kell az illetékes közlevéltárral egyeztetni, és az egészségügyi dokumentációra nem terjed ki a 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet hatálya sem.” Kommentár, 6. Iratkezelés, 2. bekezdés. 24A levéltári szakma részéről ezt észrevételezte Haraszti Viktor: Gyűjtőterületi szubjektív – A gyűj tőterület egyes kérdései egy városi levéltár szemszögéből. Levéltári Szemle, 2014. 2. sz. 13–30., kül. 14–16. Levéltártan 132
