Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása
közreműködésével.25 A tanácskozáson két kérdést vitattak meg: 1) az egészségügyi intézmények működési iratainak közirat-minősége és közlevéltári illetékessége, 2) az egészségügyi dokumentáció selejtezésével kapcsolatos illetékesség. A megbeszélés három napirendi pontja a következő volt: a) a jogszabályi környezet alakulása; b) a levéltárérett egészségügyi dokumentációval kapcsolatos megyei levéltári tapasztalatok és vélemények; c) MNL-szintű álláspont kialakítása a kérdésben. A jogszabályi helyzetet Kántor Balázs (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára ‒ MNL OL) mutatta be részletekbe menően. Előadásának a tanácskozás tárgyára vonatkozó végkövetkeztetése szerint a maradandó értékű egészségügyi dokumentáció megőrzésére két lehetőséget tud elképzelni: valóságos egészségügyi szaklevéltár létrehozása vagy „szabályozott, vagyis az érintett szereplőkkel kötött megállapodáson alapuló együttműködés keretében közlevéltári részvétel a lejárt őrzési idejű egészségügyi dokumentumok iratmentés jellegű átvételében”.26 A megyei levéltárak észrevételeikben nehezményezték, hogy az OBDK fent tárgyalt dokumentumait számos iratképző szerv félreértelmezte, és ezért a működési iratok esetében is vitatta a közlevéltár illetékességét. Ezt azonban az OBDK – mint előbb szó volt róla – egyértelműen tisztázta, sőt ezen dokumentumok megállapításai valójában minden esetben az egészségügyi dokumentációra vonatkoztak. Számos további fontos észrevétel hangzott el a megyei levéltárosok részéről, ezek közül csak a gondolatmenetem szempontjából érdemieket emelem most ki: •egyes megyei levéltárak a fondegység elvét követve egészségügyi dokumentá ciót kisebb tételben átvettek, és a jövőben is vennének át iratmintaként; •az 1950-es években kezdett erősen növekedni az egészségügyi dokumentációs iratanyag, egyben ezek a leginkább veszélyeztetett állagúak is; •egyes megyei levéltárak folyamatosan részt vesznek az egészségügyi iratok, köztük az egészségügyi dokumentáció selejtezésének jóváhagyásában, sőt bizonyos irattípusokat át is vettek; •felmerült a nem betegellátó-gyógyító, de közfeladat-ellátó egészségügyi intéz mények, mint például a háziorvosi, betegszállítási, véradási és más szervek által keletkeztetett egészségügyi dokumentáció kezelésének és megőrzésének kérdése, •felmerült az is, hogy 50 év őrzés után kevés orvostudományi jelentősége lehet az egészségügyi dokumentációnak, sokkal valószínűbb történeti hasznosításuk. Innentől kezdve az események felgyorsultak: 2017. január 1-jétől az OBDK Integrált Jogvédelmi Szolgálat néven mint az EMMI önálló szervezeti egysége működik, 2017. január 31-ével pedig megszűnt a SOMKL mint önálló levéltár. Ez 25Kocsis Piroska: Szakmai koordinációs megbeszélések a Magyar Nemzeti Levéltárban. Levéltári Szemle, 2015. 3. sz. 9–32., kül. 11–16. 26Uo. 13. Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása 133
