Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Kiss András: Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után
Az adatok szerint a műszaki és adminisztratív munkakörben dolgozók száma 1950-től 1956-ig folyamatosan emelkedett, mindössze csak 1957–1958-ban csökkent jelentősen. Bizonyosra vehető, hogy e két csoporton belül a többséget az adminisztratív munkavállalók alkották. Végzettségüket tekintve érdekes adatokat olvashatunk ki a táblázatból, mely szerint 1950 és 1961 között alig emelkedett a műszaki egyetemet végzett és így mérnökként az autógyárban dolgozók száma. Kétszeres növekedést mindössze csak 1950-ről 1951-re láthatunk, azt követően létszámukra a stagnálás volt jellemző, számuk 1961-ben is 101 főt tett ki. Ebből arra következtethetünk, hogy ez a vállalaton belüli csoport alacsony létszáma ellenére is meghatározó szerepet töltött be az egyes Csepel-gyártmányok fejlesztésében. A közgazdasági egyetemet, „egyéb főiskolát” és közgazdasági középiskolát végzettek a vállalaton belül elsősorban a kalkuláció, a bérszámfejtés, a könyvelés és még további pénzügyi-gazdasági területen helyezkedtek el. Jóval magasabb azonban a műszaki középiskolát végzettek száma, ahova elsősorban a technikusokat sorolhatjuk. A legnagyobb létszámot kétségkívül a középiskolánál alacsonyabb végzettségűek alkották általános iskolai végzettséggel. Munkakörük szerint ők is műszaki és adminisztratív jellegű munkát végeztek, azonban a vállalat legalsóbb szintjein helyezkedhettek el (pl. anyagnyilvántartás, raktár, munkaverseny-iroda). Kifejezetten gyártmánytervezéssel 1956-ban 91, 1957-ben 132, 1958-ban 126 fő foglalkozott, mely létszám 1961-ben is 128 fő volt.55 A motorkérdés: újabb pozícióvesztés Az autógyárnál dolgozó műszaki szakembergárda számára az újabb megrázkódtatást az jelentette, hogy az 1960-as évek közepére nyilvánvalóvá vált: azonkívül, hogy az új motorgyártás helyszíne Győr lesz, bázisa nem a hazai, tehát a Járműfejlesztési Intézet által fejlesztett motorra, hanem licencvásárlásra épül majd.56 Addig azonban a háttérben komoly szakmai-politikai viták folytak a KGM, a Csepel Autógyár, valamint a Magyar Vagon- és Gépgyár képviselői között. A kérdéssel kiemelten foglalkozott az MSZMP KB Ipari Osztálya és Fock Jenő,57 a Gazdasági Bizottság elnöke. Az osztályon belül a kérdés kapcsán azonban tanácstalanság uralkodott: „A Csepel Autógyár és Győr közötti vita nem mai keletű. Már többször lezárásra került, mégis újból felvetődik.”58 55Uo. 56A licencmotor beszerzése körüli vitákat részletesen elemzi: Germuska – Honvári: i. m. 63–74. 57Fock Jenő (1916 –2001): kommunista politikus. 1967-től 1975-ig a Minisztertanács elnöke, jelen tős szerepe volt az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában és megvalósításában. 58MNL OL, M-KS 288. f. 26. cs. 3. ő. e. 1966. A feljegyzés hozzátette, hogy azért nem indokolt a Csepel Autógyárba telepíteni a motorgyártást és Csepel-motorokra alapozni az új típusokat, mivel Pest megyében az építőipari kapacitás és a létszám sem áll rendelkezésre. Gazdaságtörténet 82
