Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Kiss András: Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után
Gazdaságtörténet 66 mennyiben járult hozzá a gyár 1956 utáni reorganizációjához.4 A vizsgálat során figyelmem az 1956 után egyre inkább önállósuló, magasan kvalifikált, műszaki végzettségű személyek (mérnökök, technikusok) iparágon és vállalaton belüli helyzetére, létszámára és megoszlására összpontosult. Célcsoportunk vizsgálatán keresztül láthatóvá válik, hogy mozgásterük az 1960-as évek végére – a lehetőségek csökkenésével – miként szűkült. Ezzel összefüggésben elemzem a megvalósítás eredményességét. A tanulmány elsődlegesen két forráscsoporton alapul. Az első a Csepel Autógyárral kapcsolatos kormányzati (miniszteriális) iratanyag, amely elsősorban a vállalatot érintő elképzeléseket tükrözi. Ebben megtalálható a felettes szerv, az autógyári vezetés és a pártvezetés konfliktusainak lenyomata is. A második forráscsoportot a pártiratok alkotják, melyek közé a gyári pártbizottság és az MSZMP iparpolitikával foglalkozó osztályának iratai tartoznak. Ezt egészítik ki a vállalati iratok, ahol számos fontos termelési és létszámadat található. A kutatás alkalmával interjút készítettem több gyári dolgozóval, akik különböző nézőpontból tekintettek vissza az 1950-es évek végi és az 1960-as évek autógyári fejlesztéseire. A közvetlen exportjog lehetőségének felvillantása A vállalat esetében az 1956 utáni mozgástér bizonyos bővüléséről beszélhetünk.5 A kérdés vizsgálatakor azonban óvatosan kell kezelnünk a „kitörés” lehetőségét. Jóllehet a tervezés egyszerűsítése a kötelező tervmutatók számának csökkentésében is megmutatkozott, 1956 után is mutatószámokkal dolgoztak több vállalatnál.6 A Csepel Autógyár esetében az egyik lehetőség a közvetlen exportjog, vagy ahogy nevezték, az „önálló külkereskedelem” joga volt.7 Az elgondolás kiindulópontja – mely először 1955-ben fogalmazódott meg – az volt, hogy a minőség megjavításával közvetlenül is érdekeltté kell tenni a vállalatot a termelésben-értékesítésben.8 A 4 Bódy Zsombor az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár példáján keresztül további szempontokat nyújt egy szocialista nagyvállalat történetének kutatásához. Bódy Zsombor: Az Ikarus kultúrtörténeti és gazdaságtörténeti megközelítésben. In: Megtalálható-e a múlt? Tanulmányok Gyáni Gábor 60. születésnapjára. Szerk. Valuch Tibor – Bódy Zsombor – Horváth Sándor. Budapest, 2010, 52–61. 5 Köszönettel tartozom Honvári Jánosnak a tanulmány külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó részéhez nyújtott tanácsaiért. 6 Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Budapest, 2005, 556–557. A tanulmányban nem térek ki a korszak tágabb gazdaságtörténetére. Az 1956 utáni folyamatokat először vázolta Berend T. Iván: Gazdasági útkeresés 1956–1965. A szocialista gazda ság magyarországi modelljének történetéhez. Budapest, 1983. 7 A vállalat külkereskedelmi szerve 1951-től a MOGÜRT Gépjárműkereskedelmi Vállalat volt. 8 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Állami Ellenőrzési Központ (ÁEK) Kohó- és Gépipari Főosztály iratai (a továbbiakban: XIX-A-30-a), 57. doboz, I-31-602/1956.
