Levéltári Közlemények, 90. (2019)

Kiss András: Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után

közvetlen exportjog kérdése különös módon az Állami Ellenőrző Központ (ÁEK)9 egyik ellenőrzése során merült fel. Ebből arra következtethetünk, miszerint még a központ káderei – akiknek feladatuk elméletileg az állami ellenőrzés végrehajtása volt – is elképzelhetőnek tartották, hogy a gyártmányok minőségének javításával „hozzák előnyösebb helyzetbe” az autógyárat.10 A minőség növelésének állandóan hangoztatott frázisai nyilvánvalóan nemcsak a Csepel Autógyárban visszhangzottak, hanem a járműipar szinte valamennyi vál­lalatánál. A gyártmányok és a termelés minőségi szintjéről azért is szólnunk kell, mivel a vállalatot nemcsak a hatalom, hanem sok esetben saját kádereik is kímélet­lenül ostorozták. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) KV Ipari és Közlekedési Osztály 1954. évi iratai között maradt fenn az a dokumentum, mely H. Kovács Józsefre,11 a vállalati motorgyári egység technológus végzettségű üzemvezetőjére hivatkozik, aki általában meglepő nyíltsággal beszélt az autógyári minőségi gon­dokról: „A minőség védelméről szóló törvény betartásával kapcsolatban H. Kovács elvtárs nyíltan megmondta, hogy ha a törvényt következetesen alkalmaznák, úgy a Csepel Autógyárat egy év alatt két gépkocsi sem hagyná el.”12 Az autógyár önálló exportjogának kérdésével foglalkozó forrásokra az állami ellenőrzési iratok tanulmányozása során találtam rá. Az ötlet első variációja az Országos Tervhivatal (OT) egy 1954. novemberi javaslatában már előkerült, igaz, „kísérletképpen” és csakis a legnagyobb volumenű exportot bonyolító vállalatok esetében. A javaslat hátterében az ország kritikus eladósodottsági szintje és külke­reskedelmi hiánya állt. Eszerint bizonyos vállalatok a tőkés és a szocialista export után ún. devizavisszatérítést kapnak, mellyel többletexport kitermelésére ösztön­zik a vállalatokat. Az elképzelés része maradt az is, hogy a vállalatok a befolyt devi­za bizonyos százalékának megfelelő összeget a saját termelésüket elősegítő import gép- és műszer beszerzésére fordítsák, melyet más piacokról nem tudtak volna beszerezni.13 A javaslat második változata 1956 tavaszán került az OT elé és közép ­pontjában továbbra is a vállalatok exportérdekeltségének növelése állt. Az elgon­dolás szerint a termékeik legalább 60%-át exportáló vállalatokat exportvállalatokká 9 Az Állami Ellenőrző Központot 1949-ben hozták létre, hogy ellenőrizze az első ötéves népgazda ­sági tervhez kapcsolódó beruházások megvalósítását. A központnak joga volt szúrópróbaszerű vizsgálatokat is tartani nemcsak a vállalatoknál, hanem az államigazgatásban is. Bővebben: Kiss: i. m. 229–257. 10Az Állami Ellenőrző Központ 1955. évi jelentése szerint egy tehergépkocsi átlagban 25 hibával hagyta el a szerelőszalagot. 111949 novemberében gyáralapító. Személyét már 1952-ben negatív kontextusban tüntette fel a pártpropaganda. A Csepel Autógyár műszaki vezetőinek munkája a szocialista versenyben. Budapest, 1952, 29–30. 12MNL OL, Magyar Dolgozók Pártja KV Ipari és Közlekedési Osztály iratai (a továbbiakban: M-KS 276. f. 95. cs.), 195. ő. e. Utalás a Népköztársaság Elnöki Tanácsának „az ipari termékek minősé­gének védelméről” szóló 1953. évi törvényerejű rendeletére. 13Honvári: i. m. 457. Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után 67

Next

/
Thumbnails
Contents