Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Csikós Gábor: „Magyar csoda” vagy a „régi iskola”? A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967)
A mindennapi terror további formáit rajzolja egy Gellénházáról szóló híradás, miszerint hosszú börtönre ítéltek kilenc magyar földművest orosz katonák meggyilkolása miatt. Kámán József életfogytiglani, míg a többiek 2–15 év börtönbüntetést kaptak. „Délnyugat-Magyarország az utóbbi idők legnyugtalanabb szeglete volt, amikor a kommunisták megpróbálták arra kényszeríteni a gazdákat, hogy adják fel magántulajdonukat és csatlakozzanak a kommunista kollektívhez, és ehhez bizonyos esetekben az orosz katonákat hívták segítségül.” A beszámoló szerint a gazdák azonban ellenálltak: az erőszakos összecsapásban szovjet katonák vesztették életüket.42 A rövid cikk tartalma korrekcióra szorul: a szovjet katonákat 1945 áprilisában gyilkolták meg. A községben ugyanis arra a hírre, hogy az oroszok pincéket törnek fel, többen a szőlőhegyek felé indultak, és máig tisztázatlan körülmények között agyonvertek három katonát. Szociálpszichológiai szempontból is figyelemre méltó a tény, hogy a faluban mindenki hallgatott az esetről, így az csak majdnem tizenöt év múltán pattant ki,43 a kollektivizálási kampányok idején. Érdemes az újságcik ket a narratíva alapján vizsgálni: az előzmények nélkül felbukkanó történet beleillett az agitációs kampányok erőszakos miliőjébe, a valószínűség és a hihetőség tette a történetet hitelessé. Eldönthetetlen marad a kérdés, hogy ez vajon a narratív megismerési mód44 megnyilvánulása, a közhangulat érzékeltetése, vagy pedig éppen a mélyben zajló, valódi magyarázó folyamatok felismerése. Néhány héttel korábban a Svenska Dagbladet is erőszakos cselekményekről adott hírt. Mezőtúron egy kommunista tisztviselő meglőtt egy gazdát, amikor az visszautasította földje átadását. „Ilyen cselekedetek össznépi ellenállást fognak teremteni a kollektivizálási offenzívájuk ellen” 45 – szólt a figyelmeztetés. A magyar szakirodalomban jelenleg még nem feltárt ez az incidens. Mezőtúr azon kevés települések közé tartozott, amelyet már a Rákosi-korszakban teljesen kollektivizáltak. A korabeli szóhasználat „a termelőszövetkezetek megszilárdítása” volt, ami a gyakorlatban hatalmas méretű eladósodottságot jelentett: nem meglepő tehát, ha 1956-ban még ezek a propaganda által hivatkozott téeszek is feloszlottak.46 Az 42Hudiksvallstidningen, 1959. október 17. Ryska soldater dödade i Ungern 9 bönder dömda (Orosz katonákat gyilkoltak meg Magyarországon, 9 földművest elítéltek). 43Káli Csaba: Zala megye politikai viszonyai 1945 és 1950 között . Phd-értekezés, 2020, 51. Az 1960 tavaszán meghozott ítélet háborús és népellenes bűntett vádjával hosszú börtönbüntetést rótt a vádlottakra. A 2000-es évek elején zajlott perújrafelvételi eljárás során az eredeti ítéletet hatályon kívül helyezték. 44Pléh Csaba: Az elbeszélt történelem a pszichológiában. In: Bögre Zsuzsanna (szerk.): Élettörténet a társadalomtudományokban. Szöveggyűjtemény. Budapest – Piliscsaba, 2007, 51–66. 45Svenska Dagbladet , 1959. szeptember 12. Stark ungersk kritik mot kollektivjordbruk (Erős magyar kritika a kollektivizált mezőgazdasággal szemben). 46Cseh Géza: „Minden kényszer nélkül”. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok átalakítása Szolnok megyében az 1956-os forradalomtól a kollektivizálás befejezéséig In: Galambos – Horváth: i. m. 87–101. A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967) 59
