Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Csikós Gábor: „Magyar csoda” vagy a „régi iskola”? A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967)
a régi idők”. A narratíva szerint a grófok és bárók visszatérési kísérletei félelmet keltettek a parasztságban, és mivel földjeik amúgy is kis méretűek voltak a megfelelő önellátáshoz, számukra is a kollektivizálás bizonyult az egyedüli kiútnak. A cikkben felmondták a lenini tételt, miszerint az iparosítás nemcsak az életszínvonalat növeli, de munkaerőt is szabadít fel a mezőgazdaságban. A bankok és az ipar államosítása kapcsán hivatkozták Howard K. Smith (1914–2002) megállapításait, aki szerint a tömegek életszínvonala egész történelmük során most ért a legmagasabb szintre. A bányászat és a kohászat teljesítménye több mint harmadával jobb a Horthy-korszak legjobb éveinél, a reálkeresetek 10‒20%-kal magasabbak, mint a háború előtt, 1950-ben pedig megszűnt a munkanélküliség. A kommunisták győzelme az infláció leküzdése is, amelynek mértéke pedig az „előző világháború” osztrák vagy német inflációjával vethető csak össze. Ezt szemléltetendő az újságíró leírta, hogy „1947-ben egy magyarországi utazásom során láttam egy újságárust Székesfehérváron, aki kioszkját ezer és millió pengős bankjegyekkel tapétázta ki.” A kommunisták által bevezetett valuta, a forint, stabil fizetőeszköz maradt, „ami kitartott az 1956-os inflációs fenyegetéssel szemben is”. A cikk – a pócspetri eset 20 tárgyalása nélkül – ismertette az iskolák államosításának ügyét is, ami lehetővé tette a proletárok iskolázását. „1956-ban a demonstrálók között ellenforradalmár ként menetelő egyetemisták nagy része sosem lehetett volna egyetemi hallgató, ha a népköztársaság nem demokratizálja a felsőoktatást.” Zárásként az újságíró újabb személyes emlékeit idézte, köztük Dinnyés Lajos (1901–1961) első sajtótájékoztatóját, Tildy Zoltán meglátogatását, illetve egy interjút Rákosival. A kérdésre – konspirálnak-e a kormány ellen? – Rákosi nevetve válaszolt: „Persze, hogy konspi rálnak, hiszen elvettük a gyáraikat és bankjaikat. Én magam is régi konspirátor vagyok, engem ez nem tölt el aggodalommal.” 21 Az 1950-es évek svéd kommunista sajtója a kollektivizálást gazdasági szükségszerűségként ábrázolta, a termelőszövetkezet mint a nagyüzemi gazdálkodás eszköze jelent meg, amely az életszínvonalat emelni képes. A társadalmi tapasztalatról azonban nem olvashatunk, a „steril” szövegek jellemzően a hatalmon lévő politikai elit narratíváit közvetítették. Mást közvetítettek-e a nem kommunista lapok? A magukat centrumként meghatározók, a konzervatívok vagy a liberálisok? A következőkben az ő nézőpontjukat mutatjuk be. Mivel a kommunizmussal mind kritikusabb hangot ütöttek meg és mivel szerkesztőségeik között volt átjárás, a következőkben közös alfejezetben ismertetjük őket, időnként jelölve politikai hovatartozásukat. 201948. június 3-án az iskolák államosítása elleni tüntetés során, dulakodás közben életét veszítette egy rendőr. Halála köré koncepciós pert építettek, ami megbélyegezte a falut, az iskolaállamosításoknak pedig ideológiai hivatkozási alapot szolgáltatott. 21Arbetartidningen , 1959. január 7. Det ungerska undret (A magyar csoda). Gazdaságtörténet 52
