Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Csikós Gábor: „Magyar csoda” vagy a „régi iskola”? A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967)
A nem kommunista sajtó A jobboldali Svenska Dagbladet („A Svéd Napilap”) volt az első a svéd lapok közül, amely számot adott a kollektivizálásról Kelet-Európában. Beszámolójuk szerint a Kominform deklarációja nagy nyugtalanságot keltett, úgyhogy a kisgazdapárt vezetői: Dobi István és Dinnyés miniszterelnök olyan „megnyugtató nyilatkozat” kiadására kényszerült, miszerint „a kormány továbbra is azon az állásponton van, hogy elismeri a paraszti magántulajdont.”22 Mindez lényegében másfél hónappal Rákosi Mátyás kecskeméti beszéde23 előtt... A liberális Dagens Nyheter („A Nap Hírei”) első híradása a magyarországi kol lektivizálásról a hadsereg növelése kapcsán jelent meg. Rákosi a nehéz körülmények okaként a kollektivizálás lassú ütemét jelölte meg. „Nincs semmiféle remény a javulásra, míg a magán földtulajdonsok – akik még mindig nagyobb részét birtokolják a földeknek – nem csatlakoznak a termelőszövetkezetekhez.” 24 Anders Helénnek az Expressenb en megjelent cikke pedig bécsi forrásokra hivatkozva idézte Rákosi kijelentéseit, miszerint „a kulákok a felelősek azért, mert kudarcot vallottunk a mi mezőgazdasági politikánkkal. [...] A parasztok és kizárólag a parasztok viselik a felelősségét a mostani gazdasági krízisnek Magyarországon.” Beszédében Rákosi támadta a basáskodó (paschor ) pártfunkcionáriusokat és kritizálta a nyugati iroda lom befolyását is „de, folytatta, a legnagyobb problémát továbbra is a parasztok ellenállása jelenti. A mezőgazdaság kollektivizálása szemmel láthatóan csökkentette a kulákok befolyását, de még a kommunista pártban is sok olyan tag van, aki visszataszítóan szabotálja a kollektivizálást.” 25 Az 1951-ben Londonba eljuttatott titkos jelentésekre hivatkozva írta meg cikkét G. B. Thomas. A szerző a Budapestről való tömeges kitelepítésekről és kommunista vezetők – Kádár János és Kállai Gyula – letartóztatásáról számolt be, amit a válságra adott válaszként értelmezett. Magyarország (és Csehszlovákia) két fő nehézséggel került szembe, amikor Oroszország (Rysland ) utasítását követte: a nehézipar erőltetésével és a kollektivizálással. A nehézipar munkaerőhiánnyal küzdött – 1951-ben főként a fiatalok és a nők köréből toboroztak új munkásokat – a kollektivizálás lendülete pedig megtört a „parasztság passzív ellenállásán”. Rákosi értelmezésében mindezen kudarcok oka az volt, hogy a „kulákok túlzottan aktívak, a pártfunkcionáriusok pedig túlzottan passzívak” voltak. A kényszerkollektivizálás 22Svenska Dagbladet , 1948. július 11. Ungerns „kulaker” får behålla jord (Magyarország „kulákjai” megtarthatják földjeiket). 23Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-án, Kecskeméten elmondott beszédében az „összefogás, a szö vetkezés útját” hirdette meg a parasztság számára, elindítva ezzel a kollektivizálás első hullámát, ami a gyakorlatban – szovjet mintát követve – erőszakos agitációs kampányok során valósult meg. 24Dagens Nyheter , 1951. február 26. Ungerska armén utökas 65 000 man sätts upp (A magyar had sereget 65 000 főre növelték). 25Expressen , 1951. február 27. Rakosi förespår nyaurensingar (Rákosi új tisztogatásokat jósol). A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967) 53
