Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Csikós Gábor: „Magyar csoda” vagy a „régi iskola”? A magyar kollektivizálás a svéd sajtóban (1948–1967)
Gazdaságtörténet 46 1959 és 1961 közötti kollektivizálási hullám erőszakosságát sikerrel tabusította a pártállam,7 és a közvélemény felé a téeszesítést egy sikeres modernizációs projekt elemeként közvetítették. Igaz ugyan, hogy ezekben az években számos panaszlevél érkezett a Népszabadság vagy a Magyar Rádió szerkesztőségébe, ám ezek fenn akadtak a cenzúrán, a szociografikus beszámolók is csak töredékes, sok esetben metaforikus-kódolt formában közvetíthették az erőszak megvalósulását.8 Ebben az időszakban a nyugati sajtó a gyarmati mozgalmakra figyelt, és például 1956-tal összevetve sokkal kevesebb figyelmet fordított a kelet-európai eseményekre,9 ame lyek azonban intergenerációs traumákon keresztül sok vonatkozásban máig is éreztetik hatásukat.10 De valóban teljes lett volna a nyugat-európai érdektelenség? A kérdés megválaszolásához a kortárs, 1948–1967 közötti svédországi sajtó bemutatásával közelíthetünk. Az ország kiválasztása részben önkényes: egyrészt indokolta a forrásanyag könnyű elérhetősége, mivel a koronavírus-járvány tavaszi időszakában a Svéd Nemzeti Könyvtár (Kungliga Biblioteket ) ingyenesen hozzá férhetővé tette digitalizált sajtóanyagát. Másrészt az ország sajtópluralizmusa teret engedett a különböző világnézetű vélemények megjelenésének, és noha előfordult, hogy a svéd lapok ugyanabból a magyarországi pártsajtóból szemléztek, az értelmezési keret már nagy különbségeket mutathatott. Ez azért is fontos, mert a történelmi szükségszerűséget sulykoló megközelítés elhalványítja például, hogy a Kominform által elrendelt kollektivizálást kezdetben maguk a kelet-európai kommunista vezetők sem támogatták, tartva attól, hogy növelik kiszolgáltatottságukat a szovjeteknek, illetve, hogy amúgy sem erős vidéki befolyásukat ezzel végleg erodálják.11 Harmadrészt Svédország azon kevés nyugati országok közül való, amely számára egykori állampolgárainak leszármazottai közvetíthették a szovjet kollektivizálás tapasztalatait. Ukrajna területén még az 1780-as években jött létre az a kolónia – Gammalsvenskby –, amelynek lakói a 19. század közepétől élő kapcsola tot tartottak fenn finnországi és anyaországi svédekkel, akik pedig adományaikkal 7 Ö. Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában. A vidéki Magyar ország politika társadalomtörténete. 1945‒1965. Budapest, 2012, 57 – 59.; Uő: A paraszti társadalom magyarországi felszámolása és az elfojtott emlékezet. Korunk , 2013. 10. sz. 31 – 37. 8 Horváth Gergely Krisztián: „Kétségbeesésemben írtam”. Kuláküldözés – kollektivizálás – elván dorlás a Kádár-korszak szociográfiáiban. In: Galambos István – Horváth Gergely Krisztián (szerk): Magyar dúlás. Tanulmányok a kényszerkollektivizálásról. – Budapest , 2019, 183 – 219. 9 Joan Sokolovsky: Peasants And Power: State Autonomy And The Collectivization Of Agriculture In Eastern Europe. (Westview Special Studies on the Soviet Union and Eastern Europe) . San Francisco – Oxford, 1990, 2–4. 10Tracy McDonald: The Process of Collectivisation Violence. Europe‒Asia Studies . Vol. 65, No. 9, November 2013, 1827–1847. 11Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története . I. Budapest – Párizs, 1991, 240.; Constantin Iordachi – Katherine Verdery: Conclusions. In: Constantin Iordachi – Dorin Dobrincu (ed.): Transforming Peasants, Property and Power. Budapest – New York, 2009, 455–472.
