Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Gazdaságtörténet Schlett András: Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően
A belföldi kölcsönök magas kamatai a hitelkeresletet a külföldi kölcsönök felé terelték. A belföldi tőkeínség és a külföldi tőkebőség egymásra talált. A népszövetségi kölcsön és a külföldi pénzügyi ellenőrzés biztosítéka „zöldre váltotta a szemafort”, és magánhitelek áradatát nyitotta meg. Elsőként a városok léptek fel tőkeigényekkel, ami nem is volt meglepő, hiszen ekkor már több mint 10 éve nem történtek beruházások. A közüzemek leromlottak, ráadásul nagy volt a nem nyilvántartott munkanélküliség is. A városok ezért azzal fordultak a kormányhoz, hogy tegye lehetővé számukra a külföldi kölcsönök elérését. A nagyfokú tőkehiány enyhítése és hasznos beruházások létesítése céljából a kormány úgy döntött, hogy elősegíti az autonóm közületek részére a külföldi hitelek igénybevételét. Nemsokára meg is született a városok kölcsönéről szóló szerződés a magyar városok nevében eljáró Bud János pénzügyminiszter és a Speyer&Co. New York-i cég között a „magyar egyesített városi kölcsön húsz éves, 7,5%-os, biztosított aranykötvényei tárgyában”. A szerződés értelmében a kormány a városok képviseletében 9 000 000 dollár névértékű kötvényt 89%-os árfolyamon, 8 010 000 dollárért adott el a bankháznak. A szerződés alapján a bankháznak jogában állt még a vételárból levonni egy összeget a felmerülő költségek fedezetére, azaz a végleges kötvények nyomtatására és hitelesítésére, továbbá a magyar jogtanácsosok díjának fizetésére.34 Mivel Smith főbiztos nem tett észrevételt az „Egyesített városi kölcsön” Speyer&Co. amerikai cégtől való felvétele ellen, az 1925. XXIII. és az 1926. évi XV. tc.-ek adták meg a városoknak (8 törvényhatósági és 24 rendezett tanácsú városnak) az engedélyt a kölcsön felvételére. Ezt követően egy második, összesen hatmillió dollár értékű kölcsön kibocsátására is sor került. A kölcsönöket javarészt vízmű-, csatorna-, villamosmű-, vágóhíd-, kislakás-, út- és kórházépítésre használták fel. A Népszövetség hozzájárult a vármegyék részéről felveendő kölcsönhöz is. A törvényes felhatalmazást ehhez az 1926. évi XIV. tc. adta meg. A kölcsönt 2 250 000 angol font erejéig két részletben a londoni U. M. Rotschild&Sons és a Baring Brothers&Co. cégektől vették fel 92 százalékos árfolyamon, a kamatláb pedig 9,61% volt. A pénzt a vármegyék 80%-ig útépítésre voltak kötelesek felhasználni. A kamat- és tőkeszolgálat biztosítására a városi kölcsönnél az általános kereseti adóból és a forgalmi adórészesedésből eredő bevételeket kötötték le, a vármegyéknél pedig az összes bevételt.35 Budapest 1927-ben vett fel 20 millió dolláros kölcsönt. A Népszövetség pénzügyi bizottsága hozzájárult, hogy a kölcsönre nyilvános pályázatot hirdessenek, melynek eredményeként a főváros kölcsönét 88,5%-os árfolyamon 6% kamatozással bocsátotta ki. A kölcsönt lakásépítésre, a kelenföldi villamostelep, a káposztás-34Agreement dated Between the Government of the Kingdom of Hungary ‒ Speyer&Co. 1925. júli us 11. MNL OL, K 269, 330. tétel. 35Magyar vármegyék fontsterling kölcsöne. Szerződés. MNL OL, K 269, 338. cs., 351. t. I. Gazdaságtörténet 38
