Levéltári Közlemények, 90. (2019)

Gazdaságtörténet Schlett András: Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően

Csehszlovákiából Magyarországra irányuló kivitelben volt tetten érhető. A Csehszlovákiából történő nyersanyag-behozatal tovább nőtt, a textilimport azonban – a magyar céloknak megfelelően – csökkent. Míg 1924-ben a Magyarországra irányuló csehszlovák kivitel felét még a textiláru tette ki, addig 1929-ben már csak alig több mint egyharmadát. A magyar agrárkivitel csökkenését viszont a csehszlovák kormányzat látta szívesen, mivel kereskedelmi kapcsolatait – már csak politikai megfontolásokból is – a két másik kisantant állam felé irányította.32

Bár Ausztria és Csehszlovákia fontos partner maradt, az általános nemzetközi túlkínálatban s a szállítási és vámtarifák, valamint a világpiaci árak versenyében a magyar agrárágazat korábban ismeretlen nehézségekkel szembesült. Alacsony termelékenysége és viszonylag magas termelési költségei megnehezítették az eladásokat, holott az exportbevételekre Magyarországnak múlhatatlan szüksége volt. Ebből kellett volna kiegyenlítenie nemzetközi fizetési kötelezettségeit, pótolnia az egyre nyomasztóbb tőkehiányt, s ez szolgált volna a magyar ipar nagyarányú nyersanyag-behozatalának és a fogyasztási cikkek importjának fedezetéül. Ezeknek az elvárásoknak a magyar mezőgazdaság az új körülmények között nem tudott megfelelni, így a külkereskedelmi mérleg a húszas évek végéig többnyire jelentős deficitet mutatott. Csak 1929-re következett be jelentősebb javulás az áruforgalom területén, mikor a hiány 370,1 millió pengőről 40,9 millióra csökkent. Ez annak volt köszönhető, hogy egyszerre következett be az export növekedése és az import csökkenése. 1930-ban először fordult elő, hogy az ország áruforgalma bevételi többlettel zárt, mégpedig 61,5 millió pengő értékben. Külső eladósodás A szanálás kezdetekor a hivatalos kamatláb kirívóan magas volt, a pénzintézetek pedig megtalálták a módját, hogy ezt is növeljék, jutalék és kezelés címen még nagyobb költségeket számítsanak fel. Ez oda vezetett, hogy még az elsőrendű adósok is 10% körüli kamatokkal számolhattak, vidéken pedig általános volt a 13‒14%-os, sőt nem volt ritka a 17‒20%-os kamat sem. A folyamat erélyesebb fellépésre indította a pénzügyi kormányzatot, és a pénzügyminiszter kijelentette, hogy nem zárkózik el a kérdés törvényi szabályozásától sem. Mivel azonban még a látszatát is kerülni akarták a jegybank kamatpolitikájába történő beavatkozásnak, csak annyit tűztek ki célul, hogy a hitelszervezet szorosan igazodjon a Jegybank kamatcélkitűzéseihez. Meglepő módon ennek épp a Nemzeti Bank állt ellen, annak dacára, hogy a felvetett szabályozás alapelveit nem találta ellentétesnek a gazdasági élet törvényeivel, sem a Jegybank működésével.33

32Beszámoló. A Magyar‒Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka. Századok,

1970. 6. sz. 1107. 33MNL OL, Magyar Nemzeti Bank RT, Hitelügyosztály (a továbbiakban Z 15), 1925‒1926. 4. tétel.

Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően

37