Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Gazdaságtörténet Schlett András: Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően
„Aranybizottsága”, amikor kimondta, hogy ennél kisebb fedezet is jól teljesítheti célját. Az Alapszabály 85. cikke a következőképp rendelkezett: „Az egész bankjegyforga lomnak, hozzáadva az azonnal lejáró tartozásokat, de levonva az állam adósságát, az első öt év alatt 20, a második öt év alatt 24, a további öt év alatt 24, s a 20 évre szóló /1924‒1944/ bankszabadalom hátra levő ideje alatt 33,3 százalékkal kell az érckészlet által, amelybe valuták és devizák beszámíthatók, fedezve lennie.”22 A Magyar Nemzeti Bank 1924. július 24-én kezdte meg működését. A Popovics Sándor23 és Montagu Norman, a Bank of England igazgatója közötti szerződés 24 alapján a koronát az aranyhoz kötött font sterling alapul vételével stabilizálták úgy, hogy egy angol font 346 000 koronával lett egyenlő, egy aranykorona pedig 17 ezer papírkoronát tett ki. A korona így közvetetten, az angol fonton keresztül kötődött az aranyhoz. Ám a felülértékelt angol font problémája miatt Magyarország már a következő évben, 1925-ben letért a font alapról. Az angol mögöttes garancia megszűnésével a monetáris rendszer visszatért a közvetlen aranyalapra, ami azt is jelentette, hogy az ország a kötelezettségeinek saját erőből is eleget tud tenni. A pénzügyi újjáépítés megindulásával hamar megnőtt a bizalom mind bel-, mind külföldön a magyar gazdasági és pénzügyek iránt. Ez oda vezetett, hogy már 1924. december 21-én sikerült az ércfedezetet az előírt első öt évi 20 százalékról 54,4 százalékra emelni. Ez aztán súlyos konfliktust eredményezett a jegybank elnöke és a pénzügyminiszter között. A pénzügyminiszter ugyanis az ország fizetési és hitelforgalmához mérten szűknek találta a 400 millió aranykorona bankjegymennyiséget. A jegybank pedig láthatóan presztízskérdésnek tekintette a nagy fedezetet.25 A népszövetségi kölcsön akkori viszonyok közötti magas kamatának egyik súlyos következménye volt a hazai kamatszínvonal és a további külföldi kölcsönök árának emelkedése. Az ország bankjegyforgalmának mértékét is a népszövetségi szakértők határozták meg, amit meglehetősen szűkre szabtak. Ebben deflációs pénzpolitikai megfontolásokból a Magyar Nemzeti Bank is együttműködött. A magas kamatszint valósággal „kiszárította” a gazdaságot. 1924 őszén 12 százalékos volt a kamatláb, melyet a Magyar Nemzeti Bank főtanácsa 1925 márciusában 11 százalékra, két hónap múlva 9 százalékra, majd október végén 7 százalékra szállított le, ami a szanálás végéig nem is változott.26 A pénzszűke miatt az egyébként 22Országos törvénytár , 1924. év V. tc., április 26. 231924-től a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 24A stabilizáció angol és magyar hátteréhez lásd Péteri György: Montagu Norman és a magyar „sza nálási mű”. Az 1924-es magyar pénzügyi stabilizációról. Századok, 1985. 1. sz. 121‒151. 25Hozzátesszük, ebben az időben ugyanígy cselekedett az osztrák Nationalbank és a német Reichsbank is, ahol ugyanezen a szinten mozogtak az ércfedezeti arányok. 26 Kovács György: A bankrendszer és stakeholderei történeti megközelítésben, avagy az állam szerep vállalása az ipar banki finanszírozása előmozdításában a magyar gazdaságtörténetben. In: A bankrendszer és stakeholderei. Szerk. Botos Katalin. Szeged, 2006. 91‒92. Magyarország gazdasági stabilizációja az első világháborút követően 33
