Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Somorjai Ádám: Az egyházi joghatóság változása a Dunától északra fekvő, ismét csehszlovák államterületen, 1945–1949. Vatikáni iratok alapján
főpásztorát, Mindszenty Józsefet arról, hogy Pavol Jantausch11 c. prienei püspök, nagyszombati (Trnava) apostoli kormányzó visszakapta a joghatóságot a csehszlovák állam által visszavett területeken.12 Ily módon az egykori esztergomi érseki hely nök székhelyén, Nagyszombatban a trianoni békekötés után létrehozott apostoli kormányzóság, amely közvetlenül az Apostoli Szentszékhez tartozott, s amely területeinek nagy része az első bécsi döntés értelmében 1938 novemberében ismét Esztergomhoz került vissza, most elcsatoltatott az Esztergomi Főegyházmegyétől. Mindszenty érsek, hercegprímás első felindulásában, másnapi dátummal közvetlenül XII. Piusz pápához fordult segítségért. Amint felpanaszolta: „Mindezek kormányzásom kezdetén nagy nehézségek elé állítanak.” Levelében azt írta, hogy a közlés szerint joghatósága e területeken „az Apostoli Szentszék Prágai Nun cia tú -rájának rendelkezése révén e hó 19-én éjjel megszűnik”. Pedig „még szabályszerű értesítést sem kaptam az Apostoli Szentszék rendelkezéséről, és így még nem is ismerem azt, melyet pedig folyó év október 16-án kelt főpásztori körlevelében a nagyszombati apostoli kormányzó úr már ki is hirdetett.” Az illetékes főpásztort tehát mind a prágai (inter)nunciatúra, mind a nagyszombati apostoli kormányzó kész tények elé állította. Mindszentynek e levélben kifejtett álláspontja az volt, hogy a korábbi „rendelke zésekkel a terület igazgatásáról jól és teljeskörűen történt gondoskodás, és ez az intézkedési mód igen megfelelőnek tűnt addig, amíg megszületik a döntés a Magyarország és Cseh-Szlovákia közötti határról.” Nem értette a sietséget, a béke kötésig még várni kellett volna.13 A levél illetékességből Mons. Domenico Tardinihoz14 került, beérkezésének dátuma 1945. november 28., miután a pápa elolvasta, hivatalába november 30-án jutott el. Kézírásos jegyzetében beosztottját, Corrado Bafilét15 hibáztatta azért, hogy a „bíboros ordinárius” nem kapott értesítést. 11Pavol Jantausch (1870–1947): 1893-től r. k. pap, 1922. május 29-étől Trnava apostoli kormány zója, 1925. március 30-ától c. prienei püspök, fölszentelve 1925. június 14-én. 12Hanzlik János általános helynök 1945. október 22-án Trnovec nad Váhomban kelt 789/1945. sz. levele a Főegyházmegyei Hatósághoz Esztergomba. Prímási Levéltár (a továbbiakban: PL), 3310/1945. (1491/1946. alapszám), két melléklettel. 13És ebben igaza volt, Magyarországgal a békekötést, amely a II. világháború utáni országhatárokat is megszabta, bő egy évvel később, 1947. február 10-én írták alá. 14Domenico Tardini (1888–1961): r. kat. pap, vatikáni diplomata, 1937-től 1952-ig a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának (a Vatikáni Államtitkárság Első Szekciójának) titkára, 1958-tól bíboros államtitkára és prefektusa. 15Corrado Bafile (1903–2005): 1926-ban a római Sapienza Egyetemen jogi doktorátust szerzett, ügyvédként működött. 1932-ben a papi hivatást választotta a L’Aquila-i egyházmegyében, 1936-ban szentelték pappá. Ezt követően a pápai diplomáciai szolgálatba lépett, elvégezte a Pápai Egyházi Akadémiát, majd 1939-től a Vatikáni Államtitkárságon működött. 1954-től pápai prelátus. XXIII. János pápa személyes asszisztense 1958-tól, 1960-tól (piszídiai) Antióchia c. érseke, németországi apostoli nuncius, 1975–1980 között a Szenttéavatási Kongregáció Pro-Prefektusa, 1976-tól bíborosprefektus. 1980-ban visszavonult. Az egyházi joghatóság változása a Dunától északra fekvő, ismét csehszlovák államterületen, 1945–1949 215
