Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
fiumei adminisztrációban nélkülözött magyar törvényeknek,120 különösen pedig a törvényhatósági közigazgatási bizottság szervezéséről szóló törvények életbeléptetését célozta,121 szemben találta magát a képviselő-testület többségével úgy, hogy ezt a képviselő-testületet fel kellett oszlatnia.122 A képviselő-testület hatáskörével felruházott kormányzó a kinevezett polgármesterrel (Vallentsits)123 együtt vezették a város ügyeit egész a paktumjellegű 1901. évi IX. tc. megalkotásáig, amely törvény értelmében Fiumében közigazgatási bizottság helyett középfokú közigazgatási fórumként a kormányzói tanács állíttatott fel. Mivel azonban a képviselő-testületben felülkerekedett nagyolasz irányzat és némely képviselő-testületi tagnak személyes ambíciója a jogrendet és a közigazgatás rendes menetét aggályosan veszélyeztette, a kormány az 1911. évben a képviselő-testületet újból feloszlatta.124 És habár ezúttal – Zanella 125 pártjának, az Autonóm Pártnak126 bukásával – a lakosság mérsékeltebb elemei 127 jutottak man dátumhoz, a helyzet ezután sem javult, a kormánynak ugyanazon okokból fel kellett oszlatni úgy az 1911. évben,128 mint pedig az 1914. évben egybehívott képvise lő-testületeket is.129 120Bánffy Dezső 1896 végén Fiumében is bevezette a közigazgatási bizottság, a közigazgatási bíróság és az esküdtszék intézményeit. 1211876:VI. tc. 122Részletesebben lásd Ordasi Ágnes: A magyar kormány Fiume-politikája a XIX–XX. század for dulóján. In: Natio est semper reformanda. Tanulmányok a 70 éves Gergely András tiszteletére. Szerk. Anka László – Kovács Kálmán Árpád – Ligeti Dávid – Makkai Béla – Schwarczwölder Ádám. Budapest, 2016, 330–342. 123Vallentsits Antal: a kormányzóság korábbi miniszteri tanácsosa, többszörös kormányzói helyet tes. 1898-ban Bánffy Dezső nyugdíjból hívja vissza, és Fiume podestájává nevezi ki a municipális válság kezelése érdekében. 124A feloszlatásra többek közt azért került sor, mert az Autonóm Párt által dominált városi képvi selő-testület nem volt hajlandó Wickenburg Istvánt legitim kormányzóként elismerni. 125Riccardo Zanella (Fiume, 1875 – Róma, 1959): fiumei városatya, autonomista, majd az Autonóm Párt vezetője, 1915 és 1910 között Fiume országgyűlési képviselője, 1921–1922-ig a Fiumei Szabadállam (első) elnöke. 126Szűkebb értelemben 1896-ban Michele Maylender vezetése alatt Fiume olasz nyelve, kultúrája és autonóm jogai védelmében megalakult párt. 1901-től kezdve egyre inkább Riccardo Zanella vette át a csoportosulás irányítását. 127Wickenburg István kormányzó kezdeményezésére és támogatására előbb a Michele Maylender ex-podestá, majd az ifj. Antonio Vio és Andrea Ossoinack körül csoportosuló, Lega Autonoma néven az autonomisták ellen pártot alapító városatyák. 128A határrendőrség 1913-as bevezetése, valamint Icilio Baccich korábbi alpolgármester kiutasítása a Lega Autonoma felháborodását is kiváltotta. A párt felbomlott, tagjainak egy része visszavonult a politikától, másik része pedig az Autonóm Pártba olvadt be. A közös tiltakozás hatására a kormányzó feloszlatta a testületet. 129A feloszlatás Wickenburg István kormányzó szerint azért bizonyult szükségesnek, mert Francesco Gilberto Corossacz autonomista podestá ellen saját pártjának tagjai bizalmatlanságot szavaztak, és működésképtelenné tették a testületet. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között 183
