Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
A legutóbb, az 1915. évben megalakult képviselő-testület,130 amely polgármester nek ifj. dr. Vio Antal országgyűlési képviselőt131 választotta meg, mindvégig együtt maradt és – legalább látszat szerint – lojális magatartást tanúsított. A magyar kormányok Fiumében következetesen a politikailag megbízhatóbbnak tartott olasz elemre támaszkodtak, annak materiális és kulturális érdekeit ápolták, s az olasz nyelvet a hivatalos nyelv jellegével is felruházták.132 A magyar nyelv teljes kizárásával olasz lett az állam bíróságának nyelve is.133 Fiumének közel 10 000 lakosa még a saját bíróságához sem fordulhatott magyar beadvánnyal, holott a horvát nyelv tengerjogi ügyekben a bíróság hivatalos nyelvévé avattatott.134 Az olasz nyelvnek engedett kedvezmények kiterjedtek a magyar állami gimnáziumra is. Ez az intézet, amely régebben Dél-Tirolból importált tanárokkal népesíttetett be,135 újabb időben sem teljesített magyar kulturmissziót. A nagyolasz esz méktől áthatott újabb nemzedék kivétel nélkül ebből a gimnáziumból került ki. De el kell ismerni, hogy az 1915. évben megválasztott képviselő-testület az 1915– 18-as háborús években kifogástalan magatartást tanúsított, viselkedéséből azonban – amiként ezt Ossoinack András országgyűlési képviselőnek136 a képviselőházban 130A helyi kormányzat hatékony közbeavatkozása és propagandatevékenysége folytán ifj. Antonio Vio vezetése alatt a mérsékeltebb városatyák mellett 12 magyar is bekerült a városi képviselő-testületbe. 131Ifj. Antonio Vio (Fiume, 1875 – Bolzano, 1949): mérsékeltebb, a kormánnyal való együttműkö désre hajlandó városatya, az 1911-ben megalakuló Lega Autonoma vezéregyénisége. 1910-től 1915-ig a kikötőváros parlamenti képviselője, majd 1915-től 1918. október végéig podestája, végül első (olasz) sindacója. 132Noha a Földközi-tenger lingua francá ja, valamint a város közigazgatásának nyelve lényegében már korábban is az olasz volt, a magyar törvényhozás csak 1901-ben ismerte el törvényileg Fiume hivatalos nyelveként. 133A perrendtartás. Az Ujság , 1910. november 22.; A magyar nyelv a fiumei bíróságoknál. Ügyvédek lapja, 1913. június 28. 1871-ben a magyar és a horvát országgyűlés egyezségének megfelelően Andrássy Gyula, Bittó István igazságügyminiszter, valamint Bedekovich Kálmán horvát bán közös rendeletben mondta ki, hogy a fiumei kir. törvényszék hivatalos nyelve az olasz, de tengerészeti ügyekben a horvát is használható. Mindazonáltal az 1912-es új polgári perrendtartásról szóló törvény életbeléptetésekor az igazságügyminiszter és Wickenburg István kormányzó felvetette, hogy a fiumei törvényszék – annak nyelvi kiváltságai érintetlenül hagyása mellett – magyar nyelvű beadványokat is fogadjon el a magyarországi ügyvédektől és a magyar peres felektől, melyeket a törvényszéknek kellett volna lefordítania. A fiumei képviselő-testület ebben autonómiájának megsértését látta, ezért megakadályozta a kezdeményezés megvalósulását. 134Fest Aladár, valamint a Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási adatai alapján a 49 806 fős Fiume 6493 (13%) magyar lakossal rendelkezett 1910-ben. 135Ezt az intézkedést a megfelelő képzettséggel és (olasz) nyelvtudással rendelkező tanerők alkalma zása indokolta. 136Andrea Ossoinack (Fiume, 1876 – Merano, 1965): fiumei városatya, nagyvállalkozó és nagyke reskedő, 1915 és 1918 között Fiume országgyűlési képviselője. Műhely 184
