Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
A kiépülő párhuzamos közigazgatások – ha békésen nem is, de akárcsak Gyula -fehérváron37 vagy Kassán 38 – többnyire ideiglenesen, kényszerűen megfértek egy más mellett. Ebben – a bevonuló szövetséges katonai erők „fékszerepén” kívül – kétségtelenül közrejátszott, hogy a város új „urai” főleg a helyi elitek és „elvbarátaik” közül kerültek ki,39 akik most újabb jogosultságokra és nagyobb hatalomra tet tek szert. Igaz, mivel a kormányzóság ügyeihez sem a Délszláv Nemzeti Bizottság illetékesei, sem a FONT képviselői nem értettek (és más területeken sem feltétlen bírtak elégséges, kellő szakértelmű emberállománnyal), ezért az ügymenet folytonossága és a közrend fenntartása érdekében rá voltak utalva a magyar állami alkalmazottak együttműködésére. A Délszláv Bizottság 1918 novemberének első napjaiban alapvetően semlegesen, de inkább mérsékelten viszonyult az intézményhez, mi több, a közigazgatás és a közrend fenntartása érdekében Egan Lajostól szolgálata folytatását kérték.40 Ezzel szemben az 1918. november 17-én hatalomra jutó FONT decemberben már határozottan tiltakozott a kormányzóság fennállása ellen. Antonio Grossich, a FONT elnöke explicit verbis kimondta, hogy Jekelfalussy távozásával megszűnt a hivatal létjogosultsága, és határozottan a FONT-hoz való átlépésre szólította fel az illetékeseket.41 Még egy év sem telt, mire a folyamat egy újabb fázisba jutott: Gabriele D’Annunzio bevonulása előtt pár nappal a FONT minden olyan magyar köztisztviselőt megfosztott fiumei illetőségétől, aki az 1872-es városi statútum 10. §-a alapján (tehát nem születés, hanem felvétel által) tett szert arra.42 Miként Dominique Reill kutatatásaiból ismeretes, az illetőség elvesztése különösen kiszolgáltatottá tette az érintetteket. Többek közt azért, mert az a (magyar) állampolgárság örökébe lépett és minden jogosultság legalapvetőbb feltétele lett. Az illetőséggel nem rendelkezőket pedig a FONT bármikor kiutasíthatta a városból.43 Fontos hangsúlyozni, hogy a FONT intézkedései nem kimondottan egyes személyek ellen, hanem arra irányultak, hogy saját legitimitását és pozícióit erősítse minden rivális kormányzati szerv valamilyen módon való eltüntetése érdekében. Ezt igazolja az is, hogy akárcsak más állami hivatalnokok és alkalmazottak, úgy a kormányzósághoz beosztott egyének számára is felajánlották az önkéntes átlépés lehetőségét. Igaz, mivel a FONT az átlépést eredetileg hűségeskühöz kötötte, és 37Ablonczy: i. m. 163–165. 38Simon Attila: Kassa három megszállása. Történelmi Szemle . 2017. 4. sz. 569–590. 39Ivan Jeličić: The political elites in Fiume and its’ challengers, 1918–1924 . Kézirat. 40Egan Lajos naplója... 57., 70., 41Uo. 80. 42Uo. 222., Statuto... 11. „Államhivatalnokok, békeszolgálatban álló katonatisztek, papok, nyilvá nos tanárok és tanítók fiumei illetőségűek lesznek, ha hivataluk állandóan Fiuméhez vagy annak kerületéhez közi őket.” 43Dominique Reill: The Fiume Crisis: Surviving in the Wake of the Habsburg Empire . Cambridge: Belknap Press of Harvard University Press, 2020. 151–154. Műhely 168
