Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
mivel az államszolgálat önkéntes elhagyásával korábban kiérdemelt illetményei, (nyugdíj-) jogosultságai és magyar állampolgársága elvesztését kockáztatta, a kormányzóság személyzete eleinte tartózkodott az ajánlat elfogadásától. Ezt a helyzetet a fiumei magyar állami hivatalnokok külön kérésére kirendelt Fülep Lajos kormánybiztos44 és Antonio Grossich 1919. január 6-án kötött egyezsége változtatta meg. A dokumentum ugyanis a Fiume-kérdés nemzetközi rendezéséig nemcsak a magyar állampolgárok Fiumében való tartózkodásának feltételeit szabályozta, hanem a FONT-hoz átszegődők kilátásáról is határozott. Ekképpen azok, akik valamilyen oknál fogva ideiglenesen a FONT alkalmazásába léptek, mentesültek a hűségeskü letétele alól,45 és a FONT alatti működésükkel korábbi jogosultságaikat nem veszítették el. Mindennek természetesen megvolt az ára. Cserébe ugyanis Károlyi Mihály kormányának szavatolnia kellett, hogy gondoskodik a magyar állampolgárok egzisztenciájáról, és az időközben elbocsátottakat automatikusan visszafogadja az állam szolgálatába. Emellett még ahhoz is hozzájárult, hogy mindezt a FONT alatt végzett tevékenységük idejének és illetményeinek beszámításával teszi meg. Nem meglepő, hogy az egyezmény megkötése általában véve nagy hatást gyakorolt az állami tisztviselőkre.46 Mivel a kormányzóság személyzete nem alkotott kompakt, homogén tömböt, ekképpen sem tapasztalataik és igényeik, sem pedig az impériumváltásokra adott válaszuk nem lehetett egységes. Sőt, miként a forrás is utal rá, helyzetüket az éppen regnáló hatalmaknak a magyar kormányszervekhez való viszonyulása is számottevően befolyásolhatta. Mindez viszont nem számított fiumei sajátosságnak. Hasonló mintázatokat a történelmi Magyarország valamennyi megszállt területein meg lehet figyelni.47 Vagyis a kormányzósági beosztottak reakciói változatosak voltak. • Miként Jekelfalussy Zoltán, Villányi Frigyes, Orosdy Lajos, Szitányi Géza és Hajnik Miklós példája alátámasztja, egyesek Budapestre távoztak, és a „fővárosi” kormányzóságnál működtek tovább. Habár Jekelfalussy ellen állítólag az Igazságügyi Minisztérium vizsgálatot indított, és nevét még a Fiumei Nemzeti Kaszinó taglistájából is törölték,48 közös jellemzőjük, hogy hamarosan vala mennyien rangban és pozícióban is előrébb léptek. Jelesül: Villányinak végre teljesült régi vágya, és a külügyminisztériumhoz kerülve a két világháború közt fényes 44MNL OL K 26, 1187. cs. 1918. XXVII. tétel. I. 6470/1918. XXVII. tétel. (4905. a. sz.). 45Helyette hivatali fogadalmat kellett tenniük. 46Magyar Tudományos Akadémia Központi Könyvtár és Információs Központ (a továbbiakban: MTA KKT), Kézirattár (a továbbiakban: MS), Fülep Lajos iratai (a továbbiakban: 4592), 50.; MTA KKT, MS, 4592/69.; Egan Lajos naplója... 109–110., 123–124.; I verbali del Consiglio Nazionale Italiano di Fiume e del Comitato Direttivo, 1918–1920. A cura di Danilo L. Massagrande. Roma, 2014, 130. 47Ablonczy: i. m. 48MTA KKT, MS, 4592/55. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között 169
