Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
előtt életképtelennek bizonyult. A városatyák elsősorban azt kritizálták, hogy az új hatóság további jogosultságokat von el tőlük, illetve, hogy ők már a kormányzó személyében rendelkeznek másodfokú fórummal, így annak felállítása felesleges.18 Az állam és a városi elitek közt időközben „municipális válsággá” fajuló konfliktus Széll Kálmán kormányalakításával került le ideiglenesen a napirendről azzal, hogy a miniszterelnök megegyezett – rossz nyelvek szerint paktumot kötött – a fiumei Autonóm Párt vezérével, Michele Maylenderrel. A megállapodás lényege két fő pontban foglalható össze: a városatyák elismerték a magyar állam feltétlen szupremáciáját és a parlament által hozott törvények érvényét a kikötőváros területén, cserébe pedig a miniszterelnök külön törvényben (1901:IX. tc.) rendezte Fiume közigazgatásának kérdését. A miniszterelnök így az egyezség értelmében felszámolta a közigazgatási bizottságot és azt egy újabb másodfokú fórummal, már a kormányzóság kebelébe épített kormányzói tanáccsal váltotta fel.19 A reform öt nagy következményt vont maga után. 1. A kormányzó a szervezeten át újabb közigazgatási területekre terjeszthette ki hatalmát. 2. A hivatali kontinuitás és a rend hathatósabb fenntartása érdekében állandósították a kormányzóhelyettesi státuszt. Ez azért bizonyult szükségesnek, mert a politikai zavarok megszüntetése érdekében, a kormányzói méltóság és azzal együtt az állami tekintély védelme miatt célszerűbbnek tűnt az igazán kellemetlen intézkedéseket „mással”, egy egyszerű hivatalnokkal elvégeztetni. Ennek ellenére a kormányzói méltóság fokozatosan vesztett presztízséből, és a korábban Zichyk, Szapáryk és Batthyányk által betöltött hivatalra egyre nehezebben lehetett különleges fiumei viszonyoknak megfelelni tudó és akaró főrendet találni. Ekképpen a századfordulótól kezdve a fiumei kormányzói méltósággal már nem az elsősoros történelmi arisztokrácia képviselőit ruházták fel.20 Ezt jól jelzi 1904-ben Roszner Ervin, majd 1906-ban Nákó Sándor, 1910-ben Wickenburg István kinevezése, de lényegében Jekelfalussy Zoltán is csak „jobb híján” került a kormányzói székbe 1917-ben.21 3. A kormányzói tanács kormányzóságba ültetésével professzionalizálódott a testület. Ez annak köszönhető, hogy innentől kezdve a kormányzó munkáját osztálytanácsosi minőségben négy – közigazgatási, közgazdasági, pénzügyi, tanügyi – 18La Giunta Amministrativa e le leggi connesse alla sua istituzione. La Difesa , 1897. október 2. 19MNL OL K 26, 517. cs. 1901. X. t. 300/1901. (300. a. sz.) X. tétel. 538/1901. (538. a. sz.) X. t. Bel. Min. 13311. sz. /III. Indoklás. 20Ordasi Ágnes: Modellváltások a fiumei kormányzóság feladat- és hatásköreinek meghatározásá ban – Centralizációs stratégiák Fiumében. Megjelenés helye: MNL Somogy Megyei Levéltár a fiu mei kormányzóság repertóriumához. http://mnl.gov.hu/mnl/sml/fiumei_es_magyar_horvat_tengerparti_kiralyi_kormanyzo_iratainak_repertoriuma?fbclid=IwAR1J_uUAesh8mjIwmNQvrTRlgnm-Kh6pErYWcwA-cutc6wZLK3c17hyb_6E (Utolsó letöltés ideje: 2020. június 4.) 21MNL OL K 26, 1917. 1123. cs. XXVII. tétel. 2844./1917. XXVII. tétel. (1912. a. sz.). Műhely 164
