Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Műhely Károlyi Bálint: Egy rendhagyó karrier. Veglai Horváth Gáspár, a Magyar Kamara elnökének életútja
A kora újkor századaiban felemelkedő új nemesi családok esetében sokszor igen nehéz vagy lehetetlen feltárni, honnan is származtak valójában. Nincs ez másként a veglai Horváthok esetében sem. Bár a család előneve „vegla” és vezetékneve is azt látszik igazolni, hogy horvátországi, azon belül is tengermelléki, illetve szigetvilági eredetű lehetett, egyelőre azonban nincsenek ezzel kapcsolatban megnyugtató bizonyítékaink. A veglai Horváth család középkori előzményeiről alig vannak információink. Erdély határán való megjelenésükre egy, a 15. század végén II. Ulászló király által kiadott oklevél árulkodik, amiben a király utasítja a kolozsmonostori konventet, hogy feltételezhetően dolgozatunk főhősének azonos nevű elődjét, valamint Sthelen Kiliánt (!) iktassák be a Bihar vármegyei Mihályfalva és Gyrolth (!) települések földesuraságába.11 Mint látható, a kezdetek igen bizonytalanok. A rendelke zésre álló források sajnos nem visznek közelebb ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, honnan is származtak dolgozatunk főszereplőjének ősei. Az azonban bizonyos, hogy erdélyi térnyerésük időben kicsit későbbre, a 16. század első felére tehető. Ekkor elsősorban Belső-Szolnok és Doboka vármegyék területén, a Szapolyaiak és Martinuzzi György jelentős birtokokhoz juttattak délszláv származású családokat. A két vármegye területén ekkor telepedtek le a kentelki Perusithok, a kápolnai Bornemisszák, az atyafi Saffarithok, a váradi Korlatovichok és mások mellett a veglai Horváthok is. Az újonnan beköltöző horvát és szerb eredetű családok letelepedésének nagyban kedvezett az erdélyi nagybirtokok folyamatos felaprózódása. A folyamat eredményeképpen a 16. század során a két vármegyében jelentősen megnőtt a köznemesség létszáma. Ugyanakkor az is látszik, hogy a „jövevények” inkább Belső-Szolnok vármegyét részesítették előnyben, ezt jelzi, hogy Doboka területén sokkal több maradt a régi elem.12 A veglai Horváthok 16. századi térnyeréséről nagyon kevés információval rendelkezünk. Számos bizonytalan pont ellenére a szakirodalom és a források alapján arra következtethetünk, hogy a család Mohács évszázadában Belső-Szolnok vármegyében próbálkozott gyökeret verni. A század második felében erre a tényre utal, hogy 1582-ben Kecskeháta településbe iktatják be Szentmártonmacskási Macskási Ilonát gyermekeivel egyetemben. A látszólag lényegtelen beiktatás azért fontos, mert Macskási Ilona előbb Lepsényi Miklós felesége volt, majd annak halála után Horváth Jánoshoz ment férjhez, akitől gyermekei is születtek.13 Horváth Gáspárnak két fiútestvére is volt, György és Miklós, akiket ekkor szintén beiktattak 11II. Ulászló a Kolozsmonostori konventnek Buda, 1495. március 31. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Diplomatikai Levéltár, 27981. 12Jakó Zsigmond: Belső-Szolnok és Doboka magyarsága az újkorban. In: Szolnok-Doboka magyar sága. Szerk. Szabó T. Attila. Dés ‒ Kolozsvár, 1944, 71‒130., 73., 75. 13Politika és házasság. Menyegzőre hívogató levelek a 16. századi Erdélyből. Sajtó alá rendezte Horn Ildikó, Kreuzer Anna, Szabó András Péter. Budapest, 2005, /TDI könyvek 2./, 97. Veglai Horváth Gáspár, a Magyar Kamara elnökének életútja 121