Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Magyarságkép a 20. században - Kiss András: Magyarság- és jövőkép. Dokumentumok Kővágó József hagyatékából
emigrációban meghatározó politikussá váló Kővágó József levelezésén és elemzésein keresztül bemutassuk az amerikai magyarság kilátásait és „érzésvilágát”. Nyilvánvalóan a dokumentumok Kővágó szubjektív, és ebből következően igen egyedi nézőpontját tükrözik, mégis számos olyan megállapítást tartalmaznak, melyekből arra következtethetünk, hogy a politikus idealizált eszmerendszere ellenére, több esetben is reálisan mérte fel a saját, az emigráció és Magyarország helyzetét.10 Fontos hangsúlyozni, hogy az 1956-os magyar forradalom és annak eltiprása nyilvánvalóan meghatározta az amerikai magyarság és a más országokba kényszerült magyarok önmagukról alkotott képének formálódását. 1956 után ebben nagy szerepe volt annak, hogy a forradalmárok képviselte szabadságeszméről már-már szuperlatívuszokban beszéltek a nyugati világban. Jóllehet mindez annak ellenére történt, hogy 1963-ra egyértelművé vált: a nyugati nagyhatalmak, élén az Egyesült Államokkal, valamint az ENSZ-szel, nem tudtak és már nem is akartak a magyar kérdésben hathatós döntéseket hozni.11 Döbbenetes írói érzékkel szemlélteti Albert Camus12 A magyarok vére című írásában a magyarok szabadságszeretetét és a Nyugat közönyét egyaránt: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett kiömlenie – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.”13 Kende Péter14 a forradalmárokat a nyugati világban körülövező tisztelettel kap csolatban úgy fogalmazott, miszerint „nemzetük dicsőségéből valami kis fény min denkire egyénileg is kisugárzott, akár megérdemelte az illető, akár nem.”15 Mindezek azonban együttvéve sem tudták elfeledtetni az emigráns magyarok elkeseredettség-érzését a levert forradalom és a nemzetközi szervezetek 1956 utáni tehetetlensége miatt. Ez alól Kővágó sem jelentett kivételt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az Emigráns két útja című rövid, de hiányosan fennmaradt írása. Kővágó ebben leszögezi, hogy az emigránsok előtt lényegében két út állt. Szerinte az emigráns egyrészt lehet „nemzete értékállományának a növelője”, másrészt – itt a szer-Magyarság- és jövőkép. Dokumentumok Kővágó József hagyatékából 183 10Kővágó József emigrációs politikai munkáját helyezi mérlegre Kiss András: Emigrációba kénysze rülve. Kővágó József 1956 utáni szerepvállalásai. Múltunk, 2018. 4. sz. 120–158. 11Magyarország, 1956 és az ENSZ viszonyát mutatja be Békés Csaba – Kecskés D. Gusztáv (szerk.): A forradalom és a magyar kérdés az ENSZ-ben, 1956–1963. Tanulmányok, dokumentumok és kronológia. Budapest, 2006. 12Albert Camus (1913–1960) Nobel-díjas francia író. Az 1956-ban megjelent és a magyar forradalom mal szolidaritást vállaló kiadványával az író megpróbálta felrázni a nyugati világ közvéleményét. 13Idézi Litván: i. m. 119. 14Kende Péter (1927–) szociológus, történész. 1956-ban elhagyta Magyarországot és Franciaországban telepedett le. Számos francia lap és egyetem munkatársa, kutatója. 1989-ben az 1956-os Intézet egyik alapítója volt. 15Uő: 120.
