Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Brandl Gergely – Szabados János: A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében
bizalmasaként tekintett Tudisire. Mindazonáltal találhatunk utalást arra is, hogy Velence is bizalmába fogadta őt,18 vagyis legalább három félnek jelentett és gyűj tött híreket. Tudisi a Habsburg-diplomácia hírszerzőrendszerébe nehezen besorolható, mivel sem hivatalos kémnek (az Udvari Kamara eddig átnézett iratanyagában nem találtunk finanszírozására vonatkozó feljegyzéseket), sem levéltovábbítónak nem tekinthető, jóllehet kapcsolati hálóját részben a Habsburg-diplomaták rendelkezésre bocsátotta. Első ránézésre a renegátok ismérveit fedezhetjük fel tevékenységében,19 mivel az oszmán tisztviselők közül többekkel is közvetlen kapcsolatot ápolt. Mégsem valószínű, hogy az iszlám hitet felvette volna, tehát ez alapján nem tekinthető renegátnak. Az iszlám hitre térés általában ugyanis előfeltétele volt annak, hogy valaki tisztséget tölthessen be az Oszmán Birodalom adminisztrációjában, így fordulhatott elő, hogy számos, keresztény gyökerekkel rendelkező renegát töltött be fontos pozíciót az Oszmán Birodalom igazgatásában. Tudisit elsősorban diplomáciai szakértőként lehetne definiálni, aki azonban mindvégig főúri magánalkalmazásban maradt, és bizonyíthatóan Michael Adolf von Althan politikai és diplomáciai tevékenységét segítette.20 A raguzai a szőnyi béke megkötése után is aktív részese maradt az eseményeknek. 1628 tavaszán az akkori császári udvartartás helyszínén, Prágában egy eddig közelebbről nem ismert okból – a források töredékinformációi alapján bizonyos levelek miatt21 – perbe fogták, ami nyilván nem tett jót hírének az udvari körök A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében 89 18Sebastian Venier Velencének. Konstantinápoly, 1627. október 16. Oklevéltár Bethlen Gábor diplo mácziai összeköttetései történetéhez a Velenczei Állami Levéltárban. Szerk. Óváry Lipót. Budapest, 1886, 716. 19A renegátokról, elsősorban a konstantinápolyi elit közelében, lásd Tobias P. Graf: The Sultan’s Renegades. Christian – European Converts to Islam and the Making of the Ottoman Elite, 1575– 1610. Oxford, 2017, 29–37., 73–216. A Habsburg–oszmán határ menti renegátokról lásd Szabados: Ih awer befleise mih... 52–57., 62–64., 68–71., 78–82., 90–98., 104–109., 110–121., 126–190. 20Althanról és a renegát tiszvtiselőkről lásd a 14. és 19. lábjegyzeteket! 21Johann Rudolf Schmidtől tudjuk a következőt: „...hie ist man übell zue finden wegen der verkerten(?) schreiben, welches der Marino auff daß eüsserste laugnet(?) und doch sagt, der Türkh außtrucklich (?) ihme solche hab zuegestehlt.” Schmid Kuefsteinnek. Prága, 1628. március 11. ELTE EKL G4 Tom. IV. fol. 188.; „Der Marino ist im arrest genommen worden, und obwollen zeugnussen und gnugsambe indicien(?) verhanden, laugnet er doch biß dato, keine brieff bekommen habe.” Schmid Kuefsteinnek. Prága, 1628. március 22. ELTE EKL G4 Tom. IV. fol. 194.; „Ich hab heutt mit dem Marino schir den ganzen tag mich hudlen mueßen, er ligt noch im arrest und Ihr Mt. wollen wüssen, wo die brieff sein hinkommen. Er leugnet noch alles unnd sein doch indiza unnd zeugnus verhanden. Morgen kombt widerumb der heuttige bericht oder exummat hinauff, nichts waiß ich waß man verners mit ihm würdt vorhaltten.” Schmid Kuefsteinnek. Prága, 1628. április 1. ELTE EKL G4 Tom. IV. fol. 200.; „An Herrn Maximilian Waldstain mit erinderung daß er durch den schuldtheßen den Marino Tudisy die arestation seiner persohn andeuten und verwachten lassen solle.” Az Udvari Haditanács Maximilian Waldsteinnek. Prága, 1628. márc. 20. ÖStA Kriegsarchiv (a továbbiakban: KA), Zentralstellen (a továbbiakban: ZSt), Wiener Hofkriegsrat (a továbbiakban: HKR), Hauptreihe (a továbbiakban HR), Bücher, Band (a továbbiakban: Bd.) 260. 1628. Registratur (a
