Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Brandl Gergely – Szabados János: A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében
szer. Ebből kifolyólag az udvar diplomatái jobb híján kénytelenek voltak gyakran informális csatornákra, kétes megbízhatóságú emberekre hagyatkozni. A téma feltárásakor alapvetőnek tekintjük módszertanilag, hogy a kora újkori diplomáciatörténet megértéséhez nem csak a „nagy emberek” szándékait, hanem a „szakértők” gyakorlati cselekedeteit is meg kell ismernünk annak érdekében, hogy ezek az események minden szempontból megérthető, komplex jelenségként táruljanak elénk. Az utóbbi évtizedek történettudományi feltárásaiban fontos szerep jutott a diplomáciatörténeti és különösen a Habsburg–oszmán kapcsolattörténeti vizsgálatoknak.3 Ezek a feltárások azonban már nem pusztán politikatörténeti jellegűek, hanem számos különböző szempontból (például new diplomatic history – társadalomtörténeti szemlélettel stb.) vizsgálják az eseményeket. Tanulmányunk is ebbe a megközelítésbe illeszkedik bele, hiszen egy alsóbb nézőpontból láthatjuk, mi volt jellemző a 17. század első felének Habsburg–oszmán diplomáciájára. Ezek alapján jelen munkákban először a raguzai „diplomata” általunk eddig feltárt pályaképét vázoljuk fel. Ezt követően közreadjuk a III. Ferdinándnak írt teljesen atipikus kérvényét. Marino Tudisi, a raguzai A diplomata a raguzai köztársaságból származik, amely az Oszmán Birodalom vazallusállamai között meglehetősen különleges státuszt foglalt el: képes volt megőrizni belső autonómiáját, így szabadon kereskedhetett – ugyanakkor éves adót volt köteles küldeni a Portára.4 Témánk szempontjából mindenképpen hangsú lyoznunk kell, hogy a köztársaság nem tartozott katonai segítségnyújtással az oszmánoknak, és külpolitikájában sem kellett igazodnia az Oszmán Birodalomhoz.5 Minden bizonnyal ez tette lehetővé a városállam számára, hogy kereskedői részt vállalhassanak az európai diplomáciában, és kémként vagy levéltovábbítóként segítsék akár a Habsburg-udvar hírszerzését is.6 Ebből következően kisebb ügyek Követi jelentések, hangulatjelentések 86 3 Összefoglalóan a trendekről lásd Strohmeyer, Arno: Trendek és perspektívák a kora újkori diplo máciatörténetben: A konstantinápolyi Habsburg diplomaták esete (ford.: Kármán Gábor). Történelmi Szemle, 2017. 2. sz. 177–198. 4 Raguza státuszára itt most nincs lehetőségünk részleteiben kitérni. Összefoglalóan a témáról lásd Lovro Kunčević: Janus-arcú szuverenitás: a kora újkori Raguzai Köztársaság nemzetközi státusza. Korall, 2012. 48. sz. 6–10. 5 Vö. Uo. 9.; A kérdés diplomáciatörténeti vetületéről lásd Florian Kühnel: Berichte und Kritik. Westeuropa und das Osmanische Reich in der Frühen Neuzeit. Ansätze und Perspektiven aktueller Forschungen. Zeitschrift für historische Forschung , 42 (2015), 263–264. 6 A 17. század első felében a Bécs és Konstantinápoly közötti levél továbbításért felelős ún. „Titkos Levelezők” hálózatának tagjai is javarészt raguzaiak voltak, legalábbis ami a 17. század első felét illeti. Vö. Hiller István: A „Titkos Levelezők” intézménye. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv szü letésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter – Rihmer Zoltán – Thoroczkay Gábor.
