Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Brandl Gergely – Szabados János: A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében
ben is fontos szerep hárult rájuk, így például szerepet vállaltak a balkáni katolikus egyházszervezet újjászervezésében is.7 Életútját áttekintve kiemelhető, hogy Marino Tudisi egy neves raguzai család (Tudisević) sarja volt,8 saját állítása szerint 1622-ben került kapcsolatba a határ menti politikával, amit ránk maradt jelentései is igazolnak.9 Peter Meienberger nyo mán Hiller István egyenesen a Habsburgok budai rezidenseként tekintett rá.10 Ez azonban csak bizonyos megszorításokkal fogadható el, tekintve, hogy esetében – más, rezidensi vagy egyéb szolgálatokat ellátó személyekkel ellentétben – sem kinevező okirat, sem finanszírozására utaló bejegyzés nem került elő a bécsi iratanyagból. Az 1620-as évek első felében folytatott tevékenységéről egyelőre csupán az alább közölt dokumentumra hagyatkozhatunk. Supplicatio -ja alapján tudjuk, hogy 1626-ban elkísérte Georgiceo Athanasiot, a szláv nyelvek császári tolmácsát a boszniai körútjára. A körút célja elsősorban az volt, hogy feltérképezzék, hogyan viszonyulna az ott élő keresztény lakosság egy esetleges keresztény hadjárat támogatásához és az oszmánok elleni lázadáshoz.11 Bethlen Gábor 1626-os hadjáratának idejéről már találkozunk Turdisi jelentéseivel, amelyekre ő maga is hivatkozik supplicatio -jában. 12 Kérvényében büszkén A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében 87 Budapest, 1998, 210–212.; Uő: A Habsburgok török diplomáciája a 17. század első felében. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál – Pálffy Géza – Tóth István. Budapest, 2002, 218–219.; Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata”? In: Kémek, ügynökök, besúgók. Az ókortól Mata Hariig . Szerk.: Katona Csaba. Szombathely, 2014, 97–136. A „Titkos Levelezők” rendszerének elemző feltárását Szabados János, e tanulmány egyik szerzője végezte el disszertációjában a 17. század első felére vonatkozóan. Vö. Szabados János: „Ih awer befleise mih, daß ih sie beidte zue nahbarn mahen khan.” – Die Karriere des deutschen Renegaten (Hans Caspar) in Ofen (1627–1660) im politischen und kulturellen Kontext. Doktori (PhD) értekezés. I. Szeged, 2018. Kézirat. 34., 41–52., 58–62., 66–68., 73–78., 82., 84–90., 96–98., 100–104., 107–109., 123–126. 7 Molnár: Katolikus misszók... 66–73., 144–151., 210–216. 8 Műveltségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1633-ban irodalmi művet ajánlottak neki. Vö. Szücsi József: Gundulić. Első közlemény. Budapesti Szemle, 1923, 193. kötet, 554–556. sz. 1923, 147. 9 Tudisi ismeretlennek (Michael Adolf Althannak?). Bécs, 1623 április 8. Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖStA), Haus Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA), Ungarische Akten Miscellanea 431C-2 Konv. B fol. 96–98. 10Peter Meienberger: Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenhorn als kaiserlicher Resident in Konstantinopel in den Jahren 1629–1643. Ein Beitrag zur Geschichte der diplomatischen Beziehungen zwischen Österreich und der Türkei in der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts. Bern – Frankfurt am Main, 1973. 86. 52. jegyzet; Hiller: A Habsburgok török diplomáciája ... 216–217. Hiller István csak igen szűk intervallumból származó adatok alapján valószínűsíti Tudisi rezidens mivoltát. Mint látni fogjuk, 1627-ben valóban fontos szerephez jutott, azonban hivatalos rezidensként semmiképpen sem tekinthetünk rá. 11Georgiceo Athanasio útjáról lásd Tóth István György: Athanasio Georgiceo álruhás császári meg bízott útleírása a magyarországi török hódoltságról, 1626-ból. Századok , 1998. 4. sz. 837–858. 12Tudisi ismeretlennek (Michael Adolf Althan?). Buda, 1626. szeptember 5. és október 8. ÖStA, HHStA, Staatenabteilungen (a továbbiakban: StAbt), Türkei I. 110-4 fol. 75–79., 106–110.
