Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Hámori Nagy Zsuzsanna: Francia követ Erdélyben 1625-ben
küldte volna Montaltót Bethlenhez, annak ellenére sem, hogy a francia uralkodó megbízólevelével érkezett Gyulafehérvárra. Az elvben a legkeresztényibb király szolgálatában járó követet még gyanúsabbá tette az erdélyi szemében, hogy az európai Habsburg-ellenes körök, név szerint Heinrich Matthias von Thurn gróf és Pfalzi Frigyes leveleit is magával hozta; továbbá az is, hogy kezdetben katolikusnak vallotta magát, de amint megtudta, hogy a fejedelem milyen vallású, elhagyta katolikus hitét. Levele végén mindenesetre címzettje, a konstantinápolyi francia követ megítélésére bízta az ügyet, mondván, ő bizonyára jobban ismeri XIII. Lajos futárait, valamint azt is, miért üzenne az uralkodó Erdélybe, különösen a számára stratégiai fontosságú Valtellina völgy22 „visszafoglalása” után. Bethlen Gábor alább közölt levele a fenti gyanúval szemben megerősíti, hogy Montalto valóban XIII. Lajos követe („internuntius ”) volt. A fejedelmi udvartól korábban távol lévő Bornemissza ekkor még valószínűleg nem tudott a felszínen spanyolbarát francia külpolitika azon fordulatáról sem, amely 1624–1625 során titkos kapcsolatokat keresett a protestáns német fejedelmekkel, valamint a Habsburg-ellenes uralkodókkal.23 Ebben a kontextusban fordultak az erdélyi feje delem felé is azzal a reménnyel, hogy katonai diverziót támaszthat a császár hátában. Jelen tanulmány keretei nem teszik lehetővé a formálódó, ám végül csak húsz évvel később, a munkácsi szerződés24 révén megvalósuló erdélyi–francia szövetség részleteinek megvilágítását, azonban fontos kijelenteni, hogy annak gyökerei, főbb pontjai mind Sebastien de Breyant de Montalto követségéhez és Bethlen Gábornak az erre adott rezolúciójához25 nyúlnak vissza. Francia követ Erdélyben 1625-ben 71 22Franciaország a Velencével és Savoyával létrehozott lyoni liga (1623) által igyekezett beleszólni abba a konfliktusba, amely a Svájcban található Valtellina völgy feletti szuverenitást gyakorló protestáns Grisons/Graubünden kanton és a spanyolok által támogatott katolikus alattvalóik között folyt. A sikeres katonai tevékenység ellenére Franciaország 1626-ban a spanyolok számára előnyös békét kötött, mivel az időközben kirobbant hugenotta felkelés angol támogatása idején szüksége volt a spanyolok barátságára. A francia külpolitika ezen szakaszáról röviden lásd Geoffrey Parker: The Thirty Years War. London, 1984, 63–64.; 69–70.; Robert Bireley: The Jesuits and the Thirty Years War: Kings, Courts, and Confessors. Cambridge University Press, 2003, 63–64. 23A protestáns államok felé való nyitást Charles de La Vieuville márki kezdeményezte, majd kegy vesztettsége után Richelieu bíboros folytatta. A hatalomváltásról részletesen lásd Jean-Christian Petitfils: Louis XIII . Paris, Perrin, 2008, 352–369. 24A munkácsi szerződés okmányai. Közli Szilágyi Sándor: Okmánytár I. Rákóczy György svéd és franczia szövetkezéseinek történetéhez. Budapest, 1873. 25A Montalto által hozott francia ajánlatra csak következtetni lehet a korábban már idézett Pázmány-levél alapján, miszerint Bethlent felkérték a formálódó Habsburg-ellenes konföderációhoz való csatlakozásra, a császár elleni hadviselésre török segítséggel, valamint 200 ezer tallér kifizetését ajánlottak fel Velencében, ha elköteleződik a szövetség mellett. Lásd a 10. lábjegyzetben említett levelet. További adatok találhatók a fejedelem válaszának egy másolatában, amelyet Pfalzi Frigyesnek küldött bizonyos Johannes Castner nevű embere által, és amelyet újabban Kármán Gábor talált meg Münchenben – ezúton is köszönöm a dokumentum megosztását. Bayerisches Hauptstaatsarchiv, Kasten Blau 122/3c. Fol. 163–164. Vélhetően megegyezik azzal, amelyre Gindely Antal hivatkozik mint „Müncheni állami levéltár. Azon föltételek, melyek mellett Bethlen
