Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Hámori Nagy Zsuzsanna: Francia követ Erdélyben 1625-ben
harc az oszmánok ellen eredetileg feltételezett némi ideológiai elkötelezettséget is, legalább a katonák egy részéről. Nem tudni, hogy a fenti krónikában szereplő Montespin, miután túlélte a drăcşani-i csatát, visszatért-e Franciaországba (és ha igen, mikor), vagy pedig újra Lengyelországban keresett pártfogót. Ha pedig a személye megegyezik a Bethlen Gábornál járó Montaltóval, és valóban a moldvai trónharcokban edződött, akkor mindez bizonyára jó ajánlólevél lehetett számára XIII. Lajos szolgálatát keresve, és nem csoda, hogy pont őt választották az erdélyi fejedelemhez, majd Lengyelországba szóló küldetésre. Ugyanakkor – mint majd később látható lesz – a katolikus vallásában való állhatatosság mégsem volt a legjellemzőbb tulajdonsága. Majdnem tíz év telt el a moldvai események óta, amikor Sebastien de Breyant de Montalto XIII. Lajos követeként Erdélybe érkezett. Érkezésével kapcsolatban számos kérdés merül fel: mindjárt a pontos dátum, a követ viselkedése, útvonala, és egyáltalán az is bizonytalannak tűnik, hogy valóban először járt-e Bethlen Gábor udvarában. A követség pontos időpontja azért sem állapítható meg teljes biztonsággal, mert minden forrás mást említ. Míg a Bornemissza nevű levélíró – aki egyébként személyesen nem volt jelen a francia követ érkezésekor – a megelőző év, tehát 1624 karácsonyára,19 addig a fejedelem alább közölt levele december 31-ére utal. Végül pedig Szeller Márton a velencei tanács előtt tartott beszámolójában 1625. január 2-ára tette a francia követ Erdélybe érkezését.20 Bár vélhetően a feje delmi udvar által megadott dátum a mérvadó, talán az a megfogalmazás a legcélszerűbb, hogy Montalto 1624–1625 fordulóján járt Gyulafehérváron, ahol mintegy három hetet töltött. A francia követ viselkedését és jellemét illetően a Bornemissza által, hallomás alapján lejegyzett információk21 állnak rendelkezésre, amelyek meglehetősen sötét képet festenek Montaltóról. Az erdélyi levélíró nem valódi követnek, hanem egyenesen „csaló”-nak tekintette a franciát, aki a beszámolók alapján „szükséget szenvedő, pénz nélküli személy” benyomását keltette, és különböző – nem részletezett – indokokkal magyarázta szorult helyzetét. Bornemissza azt is feljegyezte, miszerint sem életmódja, sem viselkedése alapján nem hitte el, hogy valóban XIII. Lajos Követi jelentések, hangulatjelentések 70 19Erdélyi úr levele Philippe de Harlay de Césy konstantinápolyi francia követnek. Fogaras, 1625. március 15. Lásd az 5. lábjegyzet hivatkozásait. A levélírót Ioan Hudiţă Bornemissza Ferencként azonosította, míg Bornemissza Jánosként Harai Dénes: A francia–erdélyi kapcsolatok titkos útjain. Bornemisza Ferenc és János diplomáciai tevékenysége az 1620-as években. In: Széljegyzetek Magyarország történetéhez. Szerk. Illik Péter. Budapest, 2016, 34–73. A Bethlen Gábor szolgálatá ban álló kolozsvári Bornemissza családnak azonban nem volt ilyen nevű tagja. Dáné Veronka: Egy cubicularius klán ismeretlen ága: a kolozsvári Bornemiszák. Előadásként elhangzott az MTA BT TTI és az Erdélyi Múzeum Egyesület közös, Hivatalnok-értelmiség a kora-újkori Erdélyben II. című konferenciáján 2016. október 25-én. Köszönöm Dáné Veronkának, hogy rendelkezésemre bocsátotta az előadás szövegét. A levélíró pontos kilétének kérdésére jelenleg nem térek ki. 20Szeller Márton a velencei tanács előtt, 1625. október 9. Közli Óváry: i. m. 159. 21Bornemissza levelét idézi és elemzi Harai: A francia–erdélyi kapcsolatok... 49–51.
