Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Horváth Sándor: 1968: remény, csalódás és politikai szerepvállalás
számos új társadalmi vagy kulturális jelenség, új társadalmi csoportok új módon váltak politikailag aktívvá nem csupán a nyugati demokráciákban, hanem az egykori szocialista országokban is. Mindez abból is fakadt, hogy a háború utáni baby boom idején született új generáció kétségbe vont majd’ minden autoritást , ami a fia talok befolyásának és szerepvállalásának növekedéséből is következett. Nem csupán a ’68-as politikai mozgalmak, hanem a ’68-hoz kötött kulturális termékek is nemzetközivé váltak, szinte mindenütt hasonlóképpen fogyasztottak a fiatalok – legyen szó filmekről, zenéről vagy irodalomról –, akik először a második világháború után másképp fordultak a múlt vagy a különböző társadalmi csoportok felé.9 A múlt újfajta kezelése nem csupán azért fontos, mert például ekkortól vált egyre szélesebb körben elfogadott tétellé, hogy a múlttal való foglalkozás nem egyszerűen a politikusok vagy a férfiak történetét jelentheti, hanem a társadalom, a kultúra vagy a nők története éppúgy figyelmet, sőt, kitüntetett helyet érdemelhet a történetírásban,10 hanem azért is, mert magában foglalta az értelmiség társadalmi szerepvállalásának lehetőségét is. Az 1968-hoz kapcsolható társadalmi szerepvállalás lehetőségei miatt kezdtek például egyre szélesebb körben egyetemi diákok vagy történészek munkásokkal interjúkat készíteni, sőt, a mindennapok történetének analitikus megismerési vágya is az 1968-hoz köthető „politikai öntudatra ébredésből” fakadt.11 1968 nem véletlen szimbolizálja azt a hitet, amely szerint a társada lom jobbá és igazságosabbá tehető, ezért a diákmozgalmak zöme nem kis korabeli meglepetésre az újbaloldal köntösében jelent meg. Nem csupán az újbaloldali eszmék, hanem a fiatalok politikai aktivitása lepte meg leginkább a korabeli társadalomkutatókat, mivel a korabeli ifjúsági kutatások alapján számos országban a fiatalok konformistának tűntek a hatvanas évek közepéig mind politikai, mind fogyasztási mintáik tekintetében, hiszen alapvetően növekvő jólétben nőttek fel.12 A fiatal értelmiségiek szerepvállalása azért is volt kulcsfontosságú, mert az egyetemi/felsőoktatásban tanuló diákok száma szerte a világon dinamikusan növekedett, ami nagymértékben megváltoztatta a társadalom tagjainak önképét. A konzervatív társadalmi határok (osztályok, csoportok, rétegek, nemek között) eltűntek vagy átalakultak. Nem csupán az egyetemi professzorok és diákok között változtak meg a választóvonalak (az egyetemi mozgalmaknak kulcsszerep jutott mindenütt), 1968: remény, csalódás és politikai szerepvállalás 59 9 Ezek összefoglalását lásd Robert Gildea – James Mark: Conclusion: Europe’s 1968. In: Europe’s 1968. Voices of Revolt... 326–338.; Arthur Marwick: Youth Culture and the Cultural Revolution of the Long Sixties. In: Between Marx and Coca-Cola... 39–58. 10Vö. Gyáni Gábor: Keleti és nyugati hatvannyolc: különbözőség és egység. Mozgó Világ, 2008. 8. sz. 29–34.; Europe’s 1968. Voices of Revolt... 333. 11A mozgalmi jelleg kritikai megközelítését alkalmazó és az oral history módszertanának hiányaira elsők között Ronald J. Grele, a Columbia Egyetem Oral History Research Office igazgatója mutatott rá. Ronald J. Grele: Movement Without Aim. Methodological and theoretical problems in oral history. In: Uő: Envelopes of Sound: The Art of Oral History. New York, 1985, 126–154. (Első meg jelenés 1975-ben.) 12Siegfried: i. m. 66.
