Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Horváth Sándor: 1968: remény, csalódás és politikai szerepvállalás
HORVÁTH S ÁNDOR 1968: REMÉNY, CSALÓDÁS ÉS POLITIKAI SZEREPVÁLLALÁS 1968 olyan szimbólum, amelyhez számos jelentés társul szerte a világban, mégis egy év történései önmagukban alig magyaráznak meg valamit. Sőt, globális és tematikailag szerteágazó jellege miatt koherens története sincs azoknak az eseményeknek,1 amelyeket 1968 szimbolizál, vagy amit az ezt körülölelő – nagyjából 1958-tól 1973-ig tartó – hosszú évtizedhez köt a szakirodalom.2 Mindenesetre 1968 érthetőbbé tehető, ha nem csupán egy év, hanem egy bő évtized történeti kontextusában vizsgáljuk azokat a változásokat, amelyek megváltoztatták a társdalom, a politika és a kultúra mindennapjait, a politikai részvétel formáit és azokat a merev társadalmi normákat, amelyek a társadalmi csoportok és a nemek közötti hatalmi viszonyokat szabályozták. Mivel 1968 elsősorban a politikai szerepvállalás értelmezésének és lehetőségeinek megváltozását jelentette, és ezt szimbolizálja nem csupán a magyar, hanem az európai értelmiség számára is. Ez volt az első olyan év a második világháborút követően, amely nemzetközi szinten és hazánkban is az újfajta politikai szerepvállalásból fakadó (pozitív vagy negatív) tapasztalatok megélését, a háború után született generáció politikai öntudatra ébredését jelentette.3 Magyarországon 1968 politikai szempontból elsősorban az új gazdasági mechanizmus januári bevezetését és az ehhez fűzött reményeket, valamint a „prágai tavaszra” adott katonai választ, az augusztusi csehszlovákiai bevonulást és az ebből fakadó mérhetetlen csalódást jelentette.4 A nagyközönség számára kevésbé ismert, hogy a vezető pártapparátus gazdasági életért felelős tagjai számára ekkor vált világossá, hogy az új mechanizmus ellenére, vagy éppen emiatt, a mezőgazdasági termelésnövekedés 1968-ban felülmúlja az iparit, és e tendencia a következő években 57 1 Vö. Rainer M. János: Hatvannyolcról, -ről. Mozgó Világ, 2007. 9. sz. 27–31. 2 A „hosszú hatvanas évek” történeti periodizációjáról: The Sixties. From Memory to History. Ed. David R. Farber. Chapell Hill, 1998; The Sixties Revisited: Culture, Society, Politics. Eds. Jürgen Heideking – Jörg Helbig – Anke Ortlepp. Heidelberg, 2001; Detlef Siegfried: Understanding 1968: Youth Rebellion, Generational Change and Postindustrial Society. In: Between Marx and Coca-Cola. Youth Cultures in Changing European Societies, 1960–1980. Eds. Axel Schildt – Detlef Siegfried. New York, 2006, 59–81., 62. 3 A téma hazai szempontból is egyik legfontosabb tudományos feldolgozása: Europe’s 1968. Voices of Revolt. Eds. Robert Gildea – James Mark – AnetteWarring. Oxford, 2013. Ezen belül a háború után született generáció politikai öntudatra ébredéséről: 21–45. Bár 1956-nak kiemelkedő nemzetközi jelentősége volt, korántsem tekinthetők globálisnak az 1956-os magyarországi élmények. 4 Vö. Heller Ágnes visszaemlékezését az elvesztett „remény évére”: Heller Ágnes: 1968. Beszélő, 1997. 11. sz. 70 –79.
