Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Ö. Kovács József: 1948 a fordulat éve? 1945 értelmezése a társadalomtörténeti események tükrében
reformot. Ezt az igényt azonban nem szabad egy olyan szükségszerű normává avatni, amely illegitimmé nyilvánítja a földosztás történeti vizsgálatát. Hogy valójában mit jelentett a „földreform”, azt annak társadalmi gyakorlata mutatja meg. Sajátos paradoxon jellemzi az ideologikus közelítésmódokat, a történetileg érthető elfogultságokat. A szerintem meg nem valósult „földreform”, az egyfajta ,,sikeres” tabusítás, sok évtizedes sikeres emlékezetpolitikai hatásaként értelmezhető az is, hogy a kérdéskör forrásokon alapuló vizsgálata jellegzetes elutasítást is kiváltott.27 Ezzel kapcsolatban továbbra is a történeti források „vétójogát”, az analitikus vizsgálatok és a történeti helyzetek életszerű ábrázolásának feladatát tartom szem előtt. Más részdiszciplínák szempontjait is érvényesítve, a történetkutatásban fel lehetne tárni, hogy a politikai mítoszképzés részét képező „földreform” korabeli tartalmi jelentése nem felel meg egy reform kritériumainak. Egy valódi reform a hosszú távú gazdasági-társadalmi hatásokra figyelő és a jogi normákat biztosító intézményesültséget feltételez. Maga a kifejezés a radikális politikai célt, a gazdasági alapjától, az egzisztenciájától megfosztott, megroppantott korábbi elitek és az egyházak, valamint intézményrendszerük társadalmi kiiktatását leplezte. A „polgári demokratikus földreformnak” általában két ismérvét szokták megemlíteni. Az első a polgári értékminta szerint a „munkaszervezet és a tulajdon elkülönülését a földhasználat és a földtulajdon alanyi egységének helyreállításával megszünteti úgy, hogy a földet – mint termelőeszközt – működő tulajdonként a termelőnek adja”. A második ismérv szerint hosszú távú agrár- és földpolitikát követnek, amely a tulajdonos megélhetését garantálja.28 Ennek tükrében elmond ható, hogy az 1945-ös földosztás során családi munkaerőn alapuló kisparaszti mezőgazdaságot hoztak létre úgy, hogy azt nem követte agrárreform.29 A történetkutatásban lényegében nem került sor a társadalmi hatások – vesztesek és „nyertesek” helyzete szerinti – vizsgálatára, a publikációk meghatározó része akarva-akaratlanul nagyrészt a kommunista párt egykori elvárásainak alapján született meg. Elmaradt a „földreform” politikai mítoszának analitikus ábrázolása, a gazdasági és társadalmi összefüggések értékelése. Számos kötet és tanulmány született a „földreformról”, amelyek persze lényeges összefüggéseket homályban hagyva, részben „igaz történeteket” ábrázolnak. Például arról, hogy mekkora arányban és hol osztották ki a földeket, milyen nehézségekkel néztek szembe az újgazdák. 1948 a fordulat éve? 1945 értelmezése a társadalomtörténeti események tükrében 47 Ferenc: Reform és forradalom. A magyar mezőgazdaság strukturális átalakulása 1945–1975. Budapest, 1977; Romány Pál: Az Agrárpolitikai Tézisektől a Nemzeti Agrárprogramig, 1957–1997. In: Gunst Péter (szerk.): A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadulásától napjainkig . Budapest, 1998. 27Lásd a Rubicon 2015. évi online vitarovatát. 28Tanka Endre: Föld és elsajátítás. Sorskérdések földviszonyaink múltjában és jelenében. Budapest, é. n. 148–149. 29Ihrig Károly – Nagypataki Béla: A magyar mezőgazdaság és a békekötés. Budapest, 1946, 47–48.
