Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - A proletárdiktatúra ezer arca. Forráskiadvány a magyarországi Tanácsköztársaság időszakából (Proletárdiktatúra alulnézetben. Válogatott levéltári dokumentumok a Magyarországi Tanácsköztársaság időszakából. „És rendszeresíttetnek az összes ballépések”. Az iratokat válogatta, jegyzetekkel ellátta és a bevezetőt írta: Csonka Laura – Fiziker Róbert) arkas Péter
köztársaság történetének lezárásaként, a következményekre utalva, és természetes módon a Magyar Nemzeti Levéltár forrásadottságait mindenképpen szem előtt tartva – akár a jogi felelősségre vonás,2 akár az erőszakos megtorlás, vagyis a fehér terror kapcsán is egy-egy forrást beválogatni a dokumentumok sorába. A szerkesztői előszót követő, A Magyarországi Tanácsköztársaság, 2019. Emlékezet és diskurzus című bevezető tanulmány – formabontó módon – szeren csésen ötvözi az alapos, a kutatástörténet nagyobb csomópontjait felvázoló historiográfiai áttekintést és az emlékezettörténeti összefoglalás elemeit is. A Magyar -országi Tanácsköztársaság kutatástörténetének vázlatos bemutatása során azonban kézenfekvő lett volna a kronológiai sorrendet figyelembe venni, hiszen még akár az egymással párhuzamosan, akár az egy idősíkban is alkotó szerzők esetében is megállapítható az időbeni elsőbbség. A magyarországi proletárdiktatúrára vonatkozó szakirodalom két, minden bizonnyal legnagyobb hatású szerzőjének, Hajdu Tibornak és Romsics Ignácnak a témát érintő munkássága érthetően nagyobb terjedelmű bemutatása előtt érdemes lett volna a két világháború közötti időszakban megjelent munkákkal kezdeni az összefoglalást. Megérte volna – még a műfaj sajátos, lakonikus jellegét is szem előtt tartva – a bevezető tanulmány 47. lábjegyzetében a soknemzetiségű ország feldarabolásához vezető okok között – az 1918 és 1920 közötti eseményeken túl – megemlíteni például a nemzetiségi kérdés problematikáját, valamint az első világháborús vereség tényét is. A bevezető tanulmányban nagyobb szerepet kaphatott volna a hazai történeti emlékezetben is kiemelt, vitás szerepet játszó, a Magyarországi Tanácsköztársaság uralmához kötött politikai erőszakhullám, a vörösterror és az azt követő fehérterror kérdése, a kötet tematikáját tekintve elsősorban inkább az előbbire fókuszálva. Az említett szempont már csak azért is lényeges lett volna, mert a Magyar országi Tanácsköztársaság történetének megítélésében, a különböző narrációk vitájában is kiemelt szerepet játszó jelenségről van szó. A terror szegmenseit érintve ráadásul a közelmúltban új kutatási eredmények is gazdagították a hazai szakirodalmat. Jelen esetben, a sorból némiképp önkényesen kiemelve, Bödők Gergely írásaira gondolunk a vörösterror legismertebb reprezentánsaiként számontartott Lenin-fiúk személyi állományának származási megoszlásával kapcsolatos, a két világháború közötti sztereotip, antiszemita megközelítéssel szembeni megállapításai kapcsán.3 Irodalom 438 2 A népbiztosok 1920. évi peréről a kiadvány egyik szerkesztője, Csonka Laura is írt. Lásd például Csonka Laura: A Magyarországi Tanácsköztársaság utáni számonkérés: az 1920-as népbiztos-per. Modern Magyarország. Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Doktori Programjának Folyóirata, 2014. 17. sz. 46–62. 3 Bödők Gergely elsősorban a Lenin-fiúk legénységét vette több szempontot is érintve (életkor, fog lalkozás, születési helyszín, vallás), statisztikai alapon górcső alá. A meglévő, szórt adatok alapján, a beazonosítható személyek alapján arra jutott, hogy az általa vizsgált terrorcsapat(ok) legénységének 57%-a volt római katolikus vallású, míg csak 21% izraelita. Bödők Gergely: A „proletárforradalom hűséges katonái” vagy „közönséges haramiák”? Kik voltak a „Lenin-fiúk”? Múltunk .
