Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - A proletárdiktatúra ezer arca. Forráskiadvány a magyarországi Tanácsköztársaság időszakából (Proletárdiktatúra alulnézetben. Válogatott levéltári dokumentumok a Magyarországi Tanácsköztársaság időszakából. „És rendszeresíttetnek az összes ballépések”. Az iratokat válogatta, jegyzetekkel ellátta és a bevezetőt írta: Csonka Laura – Fiziker Róbert) arkas Péter
egyenként fel is keresték az adott levéltárakat. A sajátos forrásadottságok miatt mindössze a Veszprém Megyei Levéltár esett ki a dokumentumokat összegyűjtő körútból. Figyelemreméltóan újszerű a Csonka Laura és Fiziker Róbert által szerkesztett kötet válogatási szempontrendszere. A két szerkesztő a forrásanyag megszűrésénél arra törekedett, hogy olyan dokumentumokat adjon közre, amelyek a Magyar -országi Tanácsköztársaság intézkedéseit és az erre adott különböző társadalmi reakciókat helyezik előtérbe, tehát az eseményeket úgymond az „átlagember” szemével világítják meg. Ennek köszönhetően a különböző beadványok, panaszok és kérelmek nagy számban állták ki a válogatás próbáját, ami egyértelműen újdonságként hat a korszakot érintő korábbi forráskiadványokhoz képest. A főcímben is erre utalva, valóban „alulnézetben” mutatják be az olvasó számára a proletárdiktatúra sokszínű, némiképp kaotikus jegyeket is magán hordozó eseményeit, jelenségeit. A közölt szövegek a válogatás módszere folytán együttesen tartalmaznak hadtörténeti, egyháztörténeti, gazdaság- és természetesen társadalomtörténeti adatokat is. A forrásszövegekben középpontba került az új politikai rendszerhez való viszonyulás kérdése is. Különösen érdekes a 138. számmal közölt, 1919. június 29-én keletkezett irat, mely – a magyar történelmi emlékezetben amúgy is igencsak speciális helyet elfoglaló – budapesti házbizalmiak egy csoportjának indítványát adja közre, mégpedig a Vörös Őrség kiegészítő szervéül való megszervezésének tárgyában. A forrás keletkezésének időpontja is beszédes: nem sokkal az úgynevezett június 24-i budapesti ellenforradalom után vetették papírra, és a proletárdiktatúra ellenségeivel szemben való hatékony fellépés, az önkéntes szolgálatra való jelentkezés okán született meg. A válogatás szempontjainál hangsúlyosan esett latba az időhatár kérdése is. A klasszikusan a Magyarországi Tanácsköztársaság történetével kapcsolatban értelmezett 1919. március 21. és augusztus 1. közötti időintervallumot a szerkesztők csak két esetben lépték át, a közlésre került 1. és az utolsó, a 200. dokumentum esetében. Az egységesnek tűnő kronológiai képet némileg árnyalva érdemes megjegyezni, hogy a Vix-jegyzék átadásának sokkszerű következményeképp lemondott Berinkey-kormányt követő, a Garbai Sándor és Kun Béla által a fővárosban 1919. március 21-én kikiáltott Magyarországi Tanácsköztársaság időpontja az országos hatalomátvétel aktusát rögzítette. A recenzens szűkebb érdeklődési körét adó Somogy megyei fejlemények időrendi sorrendje – csak a példának okáért – kissé más képet mutat: az egyes járási központokban már február folyamán átvették a hatalmat a szociáldemokratákból álló munkástanácsok, míg a megyeszékhelyen már március 10. napján, némiképp puccsszerűen átvette a Direktórium a kormányrudat. A Somogy megyei Direktórium a hatalmat pedig csak augusztus 7-én adta át a Peidl-kormány kinevezettjének.1 A dokumentumok megadott válogatási szempontjai mellett is érdemes lett volna – mintegy a Magyarországi Tanács -Irodalom 437 1 A Somogy megyei Direktórium történetéhez lásd Kávássy Sándor: Latinca Sándor. Budapest, 1973.
