Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - A fraknói koronázási zászlók históriája (Pálffy, Géza: Die Krönungsfahnen in der Esterházy Schatzkammer auf Burg Forchtenstein. Die Geschichte der Krönungsfahnen der Länder der Stephanskrone vom Spätmittelalter bis Anfang des 20. Jahrhunderts) Martí Tibor
A kötet első tíz fejezete német nyelven tárgyal részletesen több, a legrégebbi, fraknói kincstárban fennmaradt koronázási zászlók mellett, illetve kapcsán körüljárt témát: a bevezető fejezet a késő középkori magyar uralkodói titulatúrában megjelenő társországok, valamint igénycímeik bemutatása után a kutatás célját és jelentőségét emeli ki. A közép-európai történeti és művészettörténeti kutatás által eleddig teljesen elhanyagolt tárgyak, a fraknói Esterházy-kincstár koronázási zászlóinak vizsgálata egyrészt a kincstár történetét és annak létrehozói, illetve birtokosai pályáját segítenek megismerni. Másrészt a zászlók hagyományának, jelképeinek politika-, illetve ceremóniatörténeti és heraldikai szempontú kutatása a kora újkori közép-európai reprezentációtörténeti kutatások számára is jelentős új eredményeket hoz. A koronázási zászlók 15–17. századi szerepének vizsgálata elválaszthatatlan a magyar uralkodók koronázásainak történetétől; a koronázási zászlókra vonatkozó legkorábbi adatok részben éppen azokból a forrásokból ismertek, amelyek a koronázások történetének (is) jelentős forrásai. A 16. századi uralkodókoronázásokon felvonultatott országzászlókra vonatkozó adatok ismertetése után tér rá a kötet annak a három, 17. századi magyar uralkodókoronázásnak az ismertetésére, amelyek során az Esterházyak egy-egy tagja zászlóvivőként vett részt a ceremóniában. A kincstárban fennmaradt három koronázási zászló közül a legrégebbi, az Esterházy Miklós által II. Ferdinánd 1618. júliusi pozsonyi koronázása alkalmával vitt – a magyar címert, tehát a Magyar Királyságot szimbolizáló – zászló egyúttal a legrégebbi ilyen zászló, amely egyáltalán fennmaradt. A könyvben is részletesen bemutatott koronázási ordó alapján pontosan rekonstruálható, hogy az Esterházy által vitt zászló mellett kik vitték a többi koronázási zászlót. IV. Ferdinánd 1647. évi koronázásakor Miklós nádor másodszülött fia, a tragikusan fiatalon, a török ellen vívott vezekényi csatában (1652. augusztus 26.) három unokatestvérével együtt hősi halált halt László gróf vitte Horvátország zászlaját. E zászló egyúttal a legrégebbi fennmaradt horvát nemzeti zászló, az Esterházy-kincstárnak e darabja tehát az egyik legjelentősebb horvát nemzeti szimbólum legkorábbi ismert példája is. A kincstár harmadik koronázási zászlója a Szerbia címerét ábrázoló koronázási zászló, amelyet I. Lipót 1655. június végi koronázási ceremóniáján a későbbi nádor, Esterházy Pál vitt a menetben. A korabeli gyakorlat szerint a zászlókat a zászlóvivők megtarthatták, így kerülhettek a fraknói várba, majd maradhattak ott fenn. A kötet az írott források kimerítő bemutatása mellett a ceremóniák legszebb képi ábrázolásait is közli, az említett koronázások mellett például III. Ferdinánd 1625. évi soproni, vagy Mária Terézia 1741. évi pozsonyi koronázásáról is közöl illusztrációt. A képeknek köszönhetően az olvasó a különleges, koronázásokhoz kapcsolódó tárgyi emlékeken kívül a fraknói kincstár helyiségeibe is bepillantást nyer. Különlegesen érdekes fejezete a könyvnek az 1916. évi, utolsó magyar királykoronázásról szóló rész, amelyben megismerhetjük, hogy IV. Károly koronázási szertartásának megtervezéséhez a ceremónia előkészítésekor elővették a kora újkori Irodalom 429
