Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - A fraknói koronázási zászlók históriája (Pálffy, Géza: Die Krönungsfahnen in der Esterházy Schatzkammer auf Burg Forchtenstein. Die Geschichte der Krönungsfahnen der Länder der Stephanskrone vom Spätmittelalter bis Anfang des 20. Jahrhunderts) Martí Tibor
látnak napvilágot: a gyűjtemények restaurálása, a történelem, had-, művészet-, építészet-, udvari kultúra- és zenetörténeti tárgyú munkák mellett önálló sorozatban jelennek meg az Esterházy-kincstár (Schatzkammer ) múltjára, jelenére, tárgy csoportjaira vagy egyes darabjaira fókuszáló tanulmányok. Pálffy Géza a fraknói kincstárban őrzött koronázási zászlók történelmét, a politikai reprezentációban betöltött jelentőségüket és az Esterházy család tagjainak, valamint a kora újkori magyar–horvát elit tagjainak a zászlókkal kapcsolatos szerepét mutatja be e gazdagon illusztrált, izgalmas, szép kötetben. A kiadványt különlegessé teszi, hogy az összefoglalók révén hat nyelven (a német mellett angolul, magyarul, horvátul, oroszul és szlovákul) szól az olvasóhoz, így a Szent István koronájának egykori országaiban élők közül sokakhoz saját anyanyelvükön is eljuthat e különleges történelmi szerepű és szimbolikájú tárgyak tudományos igényű bemutatása. A kiadvány szerzőjének régóta tudatos törekvése az együttműködés előmozdítása a kora újkori történeti kutatások különböző közép-európai országokban élő művelői között; jelen kiadvány szép eredménye ennek, hiszen nem csupán a szöveg jelent meg különböző nyelveken, hanem a hagyományos magyar történelmi felfogástól eltérő, pl. a magyar–horvát állam kapcsolatát horvát szempontból (is) értelmező történelemszemléletet képviselő/bemutató megjegyzések is helyet kaptak benne. A szerző koronázási zászlókra vonatkozó kutatásai szorosan kapcsolódnak a 2012 óta a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetőjeként koordinált széleskörű kutatási projekthez, amely az 1526 és 1916 közötti magyar uralkodókoronázások, a koronázási országgyűlések és a Szent Korona történetének kutatására irányul, számos társtudomány művelőinek interdiszciplináris bevonásával. A kötetben összefoglalt eredmények fontosságát és különlegességét többek között az adja, hogy az Esterházy-kincstár gazdag anyagának e 2009-ben restaurált darabjai egyszerre szimbolizálják a 17. században országos jelentőségű főrangú családdá emelkedett Esterházyak főúri reprezentációját és a Mohács után az ország határain kívülre került, a koronázások alkalmával virtuálisan életre kelt magyar uralkodói udvar politikai-hatalmi reprezentációját is. Ily módon e zászlók nem csak család(történet)i ereklyék, hanem egykori szerepüknél fogva különleges szimbólumai a magyar(–horvát) politikai elit alkotmányos, a történeti folytonosság jelképeinek használatát igénylő gondolkodásának, illetve az összetett közép-európai Habsburg Monarchiát vezető dinasztia politikai-hatalmi felfogásának. Míg az Esterházy család és a többi főrangú família fiatal tagjai számára a koronázási menetben való részvétel önmagában a királyság elitjébe való tartozást, jövendőbeli országos méltóságok várományosainak státusát jelentette, addig a dinasztikus reprezentáció szempontjából a zászlók a koronázási ceremónián a többi országzászlóval együtt nyertek értelmet. Együtt jelenítették meg ugyanis azokat a területeket, amelyek a magyar rendi és a Habsburg dinasztikus felfogás jegyében a középkori Magyar Királyság részeiként (ténylegesen vagy egykor) a magyar uralkodók fennhatósága alatt álltak. Irodalom 428
